Lelkünk mélyén mindannyian mások szeretnénk lenni, mint a többiek. Ha azonban a szexualitásunkról van szó, a kérdés sokkal bonyolultabbá válik. Dr. Pándy Mária szexuál-pszichológus a szakma oldaláról világítja meg a kérdést.

Index: - Ön szerint velünk született tulajdonság a másság?

Dr. Pándy Mária: - Ez nem bizonyított. Többféle elmélet létezik, egyik ezek közül azt állítja, hogy speciális genetikai adottság, tehát akár betegségnek is felfoghatjuk. Más elméletek inkább a neveltetésnek, a kisgyerekkori hatásoknak, a traumatikus élményeknek tulajdonítják, és akadnak, akik az első szexuális élménnyel hozzák összefüggésbe. Ezért tartom fontosnak, hogy a serdülőket megóvjuk a homoszexuális csábítástól.

Index: - Miért érezzük azt, hogy a másság egyre divatosabb?

Dr. PM: - A rendszerváltás óta a szabadsággal átestünk a ló túlsó oldalára, és szabadosság lett belőle. Egyrészt, amit korábban titkolni valónak gondoltak az emberek, az mára dicsekvés tárgya lett, másrészt nyíltabban beszélnek azokról a dolgokról, amik eddig feszítették őket. A média a nézettségre hajt, véleményük szerint az egyszerű és a szép már nem kelti fel az érdeklődést, csak az átlagtól eltérő az érdekes. Ezért keresik és mutatják be a különlegest, a mást. A fiatalok pedig azt hiszik, hogy ez a „trend”. Volt olyan 16 éves páciensem, aki azért fordult hozzám, mert mindenképpen „meleg” szeretett volna lenni. Ennek módját tudakolta, mert szerinte úgy könnyebb érvényesülni! Hosszan sorolta a médiában szereplő ismert neveket…

Index: - Ön szerint nehéz együtt élni a mássággal?

Dr. PM: - A családtól függ. Akadnak szülők, akik nagyon toleránsak, elfogadják gyermeküket olyannak, amilyen. Mások hallani sem akarnak erről a problémáról, sőt vannak, akik elkergetik otthonról a fiatalt, amikor megtudják, hogy az azonos neműekhez vonzódik. Ismerek olyan esetet, amikor a gyerek nem merte bevallani, és amikor a szülők megtudták, hogy miért lett ennyire visszahúzódó és titkolózó a fiuk, szinte megnyugodtak, hogy nem valami „komolyabb” baj van a háttérben. A társadalomban most könnyebb ezzel együtt élni, mint 15–20 évvel ezelőtt.

Index: - Milyen lenne az ideális társadalmi hozzáállás?

Dr. PM: - Szerintem az arany középút mindig célravezető. Nem kellene tiltani, büntetni, elítélni, de nem is kellene dicsekedni vele. Az lenne a normális, ha az, aki eltér az átlagtól, nem botránkoztatná meg a többieket, de nem is kellene titkolóznia. Ehhez a kérdéshez is a szükséges természetességgel kellene hozzáállni.

Index: - Ön szerint mi szükséges ahhoz, hogy elérjük az ideális állapotot?

Dr. PM: - Ebben nagyon fontos szerepe volna a médiának. Amikor Xéna a minta, amikor délutánonként megbotránkoztató embereket lehet látni a tévében, akkor nehéz elérni az ideális állapotot. A szülők, tanárok felelőssége, hogy a gyerekeket megtanítsák válogatni a műsorok között, rávezessék őket a kritikus olvasásra, mert nem szabad mindent elhinniük, amit eléjük raknak.

Index: - Mitől kell leginkább tartaniuk a saját nemükhöz vonzódóknak?

Dr. PM: - Attól, hogy kihasználják, megzsarolják őket.

Index: - Hogyan lehet az, hogy valaki egyszer a saját neméhez vonzódik, máskor pedig az ellenkezőhöz? Mivel magyarázza a biszexualitást?

Dr. PM: - A biszexualitás az ókorban is létezett. Ez egy emberi tulajdonság, ami egyeseknél jelen van, másoknál nincs. Előfordulása hullámzó egy ember életén belül is. Hol az egyik nemhez vonzódik, hol a másikhoz. Ezek az emberek családot alapítanak, gyerekük születik, tehát még azt se mondhatjuk, hogy a „Föld védekezése a túlnépesedés ellen”, mint a leszbikusság vagy a homoszexualitás.

Index: - Régen is ennyi volt a „más” beállítottságú ember?

Dr. PM: - Nem tudom, egyszerűen nem tudtunk róluk. Nem merték bevallani, nemhogy dicsekedtek volna vele. Most már üzletek „építenek”, számítanak a homoszexuálisokra, mint vásárlóközönségre. (Megjegyzem a melegeknek nagyon jó ízlésük van!) Láttam olyan kirakatot, ahol a boltot meztelen férfi hátsóval reklámozták. Ez régen nem fordulhatott volna elő.

Index: - Ön szerint ez betegség?

Dr. PM: - Ha én ebben biztos lennék, és bizonyítani is tudnám, akkor valószínűleg Nobel-díjat kapnék!

tinu