Tóthjózsit sokan ismerik a városban, van, aki a legendás Kuplungból, akad, aki a tegnapi éjszakából. Generációk számára szolgáltatta a talpalávalót, s 16 év után ismét keveri a zenéket barátainál, a Boulvard Caféban. Hogy ki is DJ Józsi bácsi? Lássuk!

Index: - Mi miatt tértél vissza a keverőpult mögé?

Tóthjózsi: - Otthon mindig a szemem előtt volt a felszerelésem, hallgattam tovább a jó zenéket, és 2001 táján valahogy megpezsdültem. A barátaim beindították a Mythost, és felkértek, hogy próbáljam ki újra magam. Ahhoz, hogy a pult mögé állhassak, új műsort kellett összeállítanom, de a hely hangulatából és méretéből fakadóan az én stílusom annyira nem jött be. Ám beindultam, úgyhogy meghívtak vállalati bulikra, kisebb helyeken diszkóztam, igazából leginkább szórakozásnak tekintettem. No meg éreztem, hogy fokozatosan leeresztettem, jó volt újra valamivel foglalkozni a mindennapok munkája mellett, és nem utolsó sorban a zenélés valahogy megfiatalít (belülről mindenképpen)… És úgy érzem a mai napig is, hogy ezt tudom a legjobban… Persze az elején nem ment úgy, ahogy akartam, nem éreztem teljesen a zenét. Ennek a szakmának az a lényege, hogy minden fejben legyen, tudni kell, mikor mi következik, léteznek alapszabályok, amiket muszáj betartani a műsorszerkesztés folyamán.

Index: - Mi változott a diszkó terén a ’80-as évek óta?

Tóthjózsi: - A közönség iszonyatosan erőszakos lett, mindenki számot kér, pedig a műsor lényege épp a szerkesztettség lenne. De már mindenki jobban ért hozzá – ez Magyarország. Régebben a DJ-hez félve oda-oda léptek, hogy elnézést, egy számot tegyek már be, ha lehetséges – de egy éjszaka max. három ember. Most? Tízpercenként. Sokszor nem is tudok dolgozni. Ezt kérnek, azt kérnek, beletúrnak a lemezeimbe…

Index: - Szerinted miért alakult így?

Tóthjózsi: - Az egész világ megváltozott. Az emberek nem becsülik a másik munkáját, nem tartják tiszteletben a többieket, mindenki csak saját magára gondol. Kemény dolog, nem elég, hogy dolgoznom kell, közben pszichológus is vagyok – mert valahogy el kell magyaráznom, hogy mit miért, és miért nem –, és ráadásul egy kézilabdás hátvédként tolom el az embereket, mert esnek-kelnek, feldöntenek mindent.

Index: - Akkor ez most munka, avagy szórakozás?

Tóthjózsi: - Biztos, hogy nagyon kemény munka, mert akár nyolc órán keresztül odafigyelni, az nem gyerekjáték. De egyben szórakozás is, mert ha meghallok egy jó zenét, ami tetszik nekem és a közönségnek is, akkor tényleg megbizsereg bennem valami. De ha nincs olyan passzban az ember, akkor a munka része kerül előtérbe. Szeretem csinálni, boldoggá tesz, hogy még mindig elfogadnak.

Index: - Mennyi készülés rejlik egy műsor mögött?

Tóthjózsi: - Ha folyamatosan diszkózik az ember, akkor létezik számára egy alapműsor, de mindig figyelni kell az új számokra, azokat hallgatni kell, megérezni, szoktatni magam ahhoz, hogy hova lehet beszerkeszteni őket. Rádiós és szakmabeli barátaimmal állandóan tartom a kapcsolatot, azaz megbeszéljük az aktuális trendet, emellett irányadók az igényes toplisták is, és nem utolsó sorban Viki lányom is ad tanácsokat, bár ő az alternatív zenét kedveli – énekel is egy zenekarban (hála istennek, a vér nem vált vízzé!).

Index: - Hogy látod az igényes zenélés és a vendéglátózás kérdését?

Tóthjózsi: - Most már azt mondhatom, hogy ebből a szempontból is profi lettem, régebben sokkal nehezebben éltem meg ezt a kérdést. Akadnak olyan helyek – és bízom abban, hogy lesznek is –, ahol komolyan, igényesen lehet ezt a szakmát művelni. Ki kell szolgálni a vendéget, de nem minden áron, létezik egy határ a viselkedésben és a zenei stílusban is. Az én módszerem az, hogy előzőleg mindig felmérem a terepet, megismerem a helyet, így előre el tudom dönteni, hogy érdemes-e vállalni a diszkózást. Életem legnagyobb tévedése a nyáron egy hajós buli volt, de mivel a Balaton közepén voltunk, nem bírtam otthagyni az egészet – és a végén még örülhettem, hogy nem dobtak a vízbe.

Index: - Milyen egy jó diszkó?

Tóthjózsi: - Magam részéről olyan, amikor érzem a hangulatot, a közönséget, az összekötőszövegek frappánsak, amikor tudom váltogatni a hangulatokat – nem kell folyamatosan „pörgős” számokat játszanom. Illetve, amikor megy magától, jól érzik magukat a vendégek, elfogadják a zenét, felveszik a ritmust. Az a jó diszkó, ahol igényes zenéket lehet játszani és hallani. Emellett nagyon sok függ a kiszolgálástól, a személyzettől, attól, hogy miként bánnak a vendégekkel.

Index: - Milyen a stílusod?

Tóthjózsi: - A Kuplungban egységes stílust alakítottam ki, most viszont a végletek között kell megtalálnom a helyes utat. Úgy összeilleszteni a számokat, hogy tetsszen a nagyon széles közönségnek, azaz az is maradjon a Zoltán Erika alatt, akinek a kedvence például a Guns and Roses – mert tudja, hogy azt is fogja hallani. A Tóthjózsi stílus talán azt jelenti, hogy legszélesebb réteget is egyben tudom tartani. Persze, ha csak rajtam múlna, akkor a klasszikus funky-nál és a rocknál maradnék. Az igazság az, hogy a diszkó manapság nem arról szól, amit én csinálok, ezért is vagyok egyfajta kuriózum, talán valamiféle jó értelemben vett kövület.

Index: - Kik a kedvencek?

Tóthjózsi: - A csúcs a Dire Straits, de nem szabad elfelejteni, hogy a Rolling Stones-on nőttem fel. Ha diszkóban gondolkodunk, akkor Santana, a Hotel California, Guns and Roses, Tina Turner, Rod Steward, de nagyon szeretem a klasszikus diszkót is, miben még volt igazi zene.

Index: - Mitől jó egy zene?

Tóthjózsi: - Nekem az a jó zene, amit hangszeren játszanak, és van benne valami, ami megfog: egy jó szóló, dob, basszus… Nem mindegy, hogy milyen a szövege, szeretem, ha szól valamiről a szám. Az, hogy diszkóban lehet-e játszani, az megint más kérdés, azt valahogy meg kell érezni, hogy alkalmas-e arra. Nagyon sok fiatal jár hozzám – ezért is neveznek Dj Józsi bácsinak –, és érdekes, hogy gyakran azt kérik, ami nekem is tetszik. Dobolni tanultam, de a szolfézzsal hadilábon álltam, úgyhogy nem értem az akkordfutamokat, de az érzés szerintem legalább annyit jelent. Egyébként a többszöri feldolgozások után is szeretek megmaradni az eredetinél. Nagyon érdekes, de úgy tűnik, hogy az emberek egy része továbbra is fogékony a jó zenére.

Index: - Meddig lehet ezt csinálni?

Tóthjózsi: - Most vagyok ötvenéves, szerintem még van pár évem. Addig csinálom, amíg élvezem és igény van rá, de nem szeretnék járókerettel felbicegni a pultra – azt azért kihagyom. Az ember úgyis érzi, mikor kell leállnia. Ismerősöm mesélte, hogy a barátja úgy invitálta a buliba: „menjünk arra a helyre, ahol az az öreg pali diszkózik”. De engem ez nem zavar, ahogy a Dj Józsi bácsi elnevezés sem.

Index: - Mit jelent neked a zene?

Tóthjózsi: - Egyrészt ezáltal sikerült az előre megírt sors helyett más életutat befutnom. Szakközép után a Bakony Művekben dolgoztam, ha maradtam volna, most lehetne belőlem kék köpenyes művezető – nem leszólni akarom azt a szakmát, de a zene által nyílt ki számomra a világ. Egyszerű munkáscsaládból származom, eszembe se jutott, hogy valaha nemzetközi közönség előtt, vagy olyan elitnek játszom, akiket előtte a tévében láttam, vagy ott sem. Másrészt a zene a mindennapjaim érzelmi részéhez is hozzátartozik – régi válogatásomat (Doors, Rolling, Chris Rea) betenni és hátradőlni a fotelben: csodálatos állapot. Egyszóval: „Zene nélkül nem megy!”