Nemtakarítós, későéjjel-részegenhazaesős, sohasem-békénhagyós, mindigotthonlevős, kétnaponta-bulitrendezős, tisztaságmániás-rendrakós, morcos-befordulós, sokatbeszélős, focizós-polcotleverős, metálzenét-üvöltetős, lakbérfizetés-elfelejtős, ruhákat-összemosós, mindigmást-hazahozós, számítógépmániás-pornófilmetnézős… Szerintem.

Egész napos agytorna és néhány sör után hazaindulok az albérletbe. Nem vágyom másra, csak egy kád forró vízre és a legbutább tévéműsorra, ami létezik. Felvánszorgok a lépcsőn, a kulcsot persze megint nem találom, de végül sikerül beküzdenem a zárba. Mély sóhajjal nyitok be a szobába - ahol a lakótársam éppen albiavató bulit tart…

Az ember nem lehet elég óvatos a lakótárs-választással. Alaphiba például hat összeszokott albérlő mellé hetediknek beköltözni, (főleg ha mondjuk magyar-filozófia szakos vagy, ők meg tesi-számtechesek) csak mert olcsó a lakás. Persze ettől még nincs közel a sulihoz és nincs is külön szobád. Nagy örömükre elviszed a szülinapra kapott tévédet, amin ezentúl - valamilyen furcsa módon - csak a Sport1 és a Barátok közt jön be. (A tesi-számtech csak egy példa, ne tessék megharagudni.)

Ha te vagy a rendszerető, beleőrülsz, hogy csak neked jut eszedbe mosogatni, és hogy a kuka sosem látszik a sörösdobozoktól. A mosdót csak a félévente félszer elvégzett takarítás emlékezteti arra, hogy valaha fehér volt, az ágy alatti őskosz akkor mutatja meg magát, mikor végre felfedezed a szekrényben a porszívót - kiköltözéskor. Ha pedig te vagy a rendetlen, hát neked tök jó lesz...

Igen, és minden házban él egy leveleketfelbontós-kukucskálós házinéni, aki teljesen felkészült - betéve tudja az órarended és a MÁV-menetrendet, szerdánként felmosatja a lépcsőházat és természetesen a legrosszabbkor kopog be, hogy felírja a gázóra-állást. És ő még csak nem is a főbérlőd, aki a sajátjának érzi a tányérkészletedet és januárban sem szeret fűteni éjjel.

Akárhogy is, igyekszel következő félévben jobb albit és lakótársat találni, mert egy biztos: mindenhol jó, de a legjobb másnál.