Az autóbusz-pályaudvar felújítása számos problémás kérdést vet fel. A buszparkolásról, a belvárosi megálló lehetőségéről, a dolomitszikláról, a fekete fenyőkről, a parkosításról, a visszafordíthatatlan folyamatról Brányi Mária környezettervezővel beszélgettünk.

Index: – Környezettervezőként mi a véleménye az építkezésről?

Brányi Mária: – Tudtommal a buszpályaudvart azért bővítik, hogy további négy-öt autóbusz számára legyen várakozási lehetőség, azaz nem a közvetlen forgalmat szolgálja az átalakítás. Nem a le- és felszállóhelyek száma növekszik, hanem a most ott parkoló buszokon kívül még továbbiaknak ad lehetőséget a várakozásra. Úgy gondolom, ezt nem a belvárosban kellene megoldani. Vitatható a buszpályaudvar városban elfoglalt helye is, de az érvényben lévő fejlesztési tervek a mai állapotot hosszú távra konzerválják. Tény, hogy ez a terület az utasok számára előnyös: optimális a kapcsolata a piaccal, a helyi járatokkal és a belvárossal, ezen túlmenően azonban el lehet gondolkodni azon, vajon miért kell ugyanitt várakoznia a harminc-negyven autóbusznak.
A pályaudvarnak a város forgalmára eső terhelése a csúcsforgalmi időszakban rendkívül nagy. Ez a probléma szerintem a város egész közlekedési rendszerére is kiterjed.

Index: – Milyen problémákat okozhat a buszpályaudvar bővítése?

BM: – Egyrészt lefoglalja a helyet. Egy olyan belvárosi megálló, ahol csak föl- és leszállásra lenne lehetőség, nem sajátítana ki a buszok számára ekkora területet, s ezt máshogyan is lehetne hasznosítani. Ha megfigyeljük, ebben a téli időben a diesel meghajtású autóbuszokat húsz-harminc percig melegítik egyhelyben elindulás előtt, s ez erősen szennyezi a belváros levegőjét.

Index: – A területen egy szikla áll. Mi ez pontosan?

BM: – Ez egy dolomit-kibújás – nem nagyon tudnék más olyan helyet említeni, ahol találkozhatunk a belvárosban ilyesmivel. Ehhez a sziklához kapcsolódott négy vagy öt viszonylag nagy növésű negyven-ötvenéves feketefenyő. Tulajdonképpen akkor vettem észre, hogy építkezés indult a területen, amikor ezek eltűntek. Fölhívtam a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot, és megkérdeztem, mit tudnak erről a szikláról, mi lesz a sorsa, hozzájárultak-e ők az építkezéshez. Felvilágosítottak, hogy város területén belül nincs szükség az ő engedélyükre, azaz ők nem kompetensek a kérdésben.

Index: – Ön szerint mi lenne az ideális megoldás a fennálló helyzetben, hiszen az építkezés folyik.

BM: – Nem hiszek abban, hogy a folyamatot vissza lehet fordítani, bizonyos korrekcióra azonban talán van lehetőség. Azon kellene elgondolkodnunk, hogy ha már itt maradnak az autóbuszok, merre lehetne útvonalukat módosítani. Most a legtöbb járat a Jutasi út – Budapesti út kereszteződésén át közlekedik. Sokat javítana a helyzeten, ha az autóbuszok a Jutasi úton át, belső vagy külső körgyűrűn közelítenék meg a belvárost. Jó lenne tudni, hogy az új építmény összefüggő aszfalt lesz-e, vagy telepítenek lombos fákat is az egyes parkolóállások közé, ami a képi megjelenést javíthatná. Egyéb parkoló felületeken minden negyedik parkolóállás után lombos fát kell telepíteni, itt is ilyen arányú faültetésre lenne szükség. A járda oldalán cserjét kellene ültetni, akkor is, ha ez nagyon költséges. Hangsúlyozom, ezeket az intézkedéseket még meg lehet tenni. Elképzelhető, hogy nyitott kapukat döngetek, s mindez szerepel az építtető terveiben – ennek én nagyon örülnék. Kívánom, hogy legyen zöld sáv, zajvédő fal vagy mindkettő, az pedig különösen jó volna, ha tehermenetesítenék a városi közlekedést, hiszen szemmel láthatóan az útrendszer nem fejlődött a gépjárművek megnövekedett számával egyenes arányban.
Egy szempontból jelent pozitívumot az építkezés: a bővítéssel párhuzamosan megoldják egy nagyon rossz csomópont, a Kopácsy út és a Jutasi út kereszteződésének problémáját. Van tehát jó vonatkozása is a beruházásnak, de akkor lettem volna boldog, ha a buszok száma nem nő, hanem csökken a városban, s parkoló építés helyett mondjuk parkosítás történik.

Kági