Csiri bá'-t először a zeneiskolánál kerestük, s az Óváros téren találtuk meg – főleg ezeken a helyeken árulja újságjait, amit barátai készítenek. Árnyék, Hallod?, Visszhang – ilyen címeken futnak a fénymásolt képek és versek. Azért jó lenne, ha nem attól lenne otthonos a város, hogy tudom, melyik hajléktalan hol tanyáz...

Index: - Veszprémi?

Csiri bá’: - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből kerültem ide. Éltem én jobban is, volt családom, Kaiser sört ittam meg Multifiltert szívtam, de aztán a feleségem elhagyott… Ezt hadd ne meséljem el!

Index: - Hogyan kötött ki itt?

Csiri bá’: - Ide sodort az élet. Tizenhárom évig voltam kint az utcán. Egyik városról a másikra jártam, Budapesten is éltem – soha nem bírtam sokáig egy helyben maradni.

Index: - Itt már hat éve lakik. Ennyire szereti a helyet?

Csiri bá’: - Nem erről van szó. Én nem Veszprémet szeretem, hanem egy nőt, aki itt él. Ez tart a városban. Ő az élettársam, vele lakom az ő lakásában, úgyhogy én már nem is vagyok igazából hajléktalan. Annak idején az voltam, és tulajdonképpen ma is egész nap kint vagyok az utcán: ebből az újságból élünk ketten.

Index: - Kijönnek ennyiből?

Csiri bá’: - Muszáj megteremteni a mindennapi kajára és cigarettára valót, és a gyógyszerekre is kell pénz. Bármit megteszek az élettársamért, csak egy valamit nem: törvényt nem szegek.

Index: - Mi a túlélés kulcsa?

Csiri bá’: - Ha az ember egy kicsit is okos, akkor megmarad. Ha van esze, nem fagy meg, nem hal éhen, mert ha más nem, behúzódik valami menedékhelyre. Nem szeretem a hajléktalanszállót, de ha muszáj, oda is bemegyek. Meg arra kell nagyon odafigyelni, hogy a pénzt kajára költsük, és ne az legyen az első, hogy piát veszünk belőle. Megtettem én is, hogy nem ettem két napig, de az így megspórolt pénzből hálózsákot vettem magamnak. Gondolkodni kell, és akkor nincs baj.

Index: - Tervek?

Csiri bá’: - Egy lakás. Persze az újságárulásból nem fog sikerülni. Március közepére ígértek nekem egy kőműves mellett segédmunkát. Amúgy konzervgyártó szakmunkás voltam, érettségim is van, de azzal kitörölhetem ebben a helyzetben. Egyelőre sehol semmi.

Index: - Árulja az újságot. Miért jobb ez, mint az egyszerű kéregetés?

Csiri bá’: - Ez az újság szívhez szól, így az emberek egy kicsit talán hajlanak arra, hogy segítsenek pár forinttal a hajléktalanokon. Persze az újságozást sem mindenki csinálja így: ismerek a városban olyan embert, akinek két kocsija van meg nyugdíja, megvesz háromszáz Flasztert és árulja. Mi viszont saját magunk készítjük az újságot, és hagyunk másokat is érvényesülni. Az is fontos, hogy ne csak kéregessek: én még engedélyt is próbáltam kérni az önkormányzattól, hogy ezt az újságot rendesen árulhassuk, de elutasítottak.

Index: - Milyen közösség a hajléktalanoké?

Csiri bá’: - Rengetegen élnek hajléktalanként, barátaim is vannak köztük, de én jelenleg egyedül dolgozom. Hárman csinálják az újságot, versekkel és olyan jó képekkel, amiket akár tetkónak is fel lehetne használni. Megtörtént, hogy engem segítettek, és az is, hogy én segítettem másokon – Árnyék is lakott nálunk egy ideig, aki a képeket rajzolja.

Index: - Hogyan viszonyulnak a hajléktalanokhoz itt a városban?

Csiri bá’: - Az emberek egyik része azt mondja, „na, sajnáljuk meg őket, adjunk nekik pénzt”, de olyan is van, aki látja, hogy ebben az újságban igenis művészet van. A rendőrök már ismernek engem is meg a barátaimat is, nincs velük probléma. És velünk sincs, szerintem, mert mi nem vagyunk erőszakosak: ha nem ad valaki, megköszönjük és kész. Oda szoktam figyelni, megjegyzem az arcokat, hogy egy nap ne menjek oda kétszer ugyanahhoz az emberhez, akár vett a lapból, akár nem. Aztán megtörténik, hogy magától áll elém valaki, és kisegít egy százassal. Élnek errefelé goromba emberek is, de oda merek menni a vagány, kopasz kigyúrtakhoz is, és megkérdezem tőlük, nem akarnak-e venni egy lapot. Nem szégyellem magam, és nem félek tőlük, mint nagyon sokan közülünk. Én csak a haláltól meg az Istentől félek, mástól nem. A parklóőröket nem szeretem túlzottan: ha jönnek, előfordul, hogy megnézem, melyik autón nincs jegy, és berakok egy lapot az ablaktörlő mögé.

kági