Incselkedik: amikor Valentin napon esel oly' bánatos szerelembe, hogy átallasz még némi felnőtti mázat is magadon hagyni. Sihederségedig visszabuzgalmasodol és évődéstek oly egyszerűvé apadoz, miszerént gyerekecskeként futosol a lyányka sarkában emez-amaz általa elcsent apró holmid kiváltásáért.

Reményed alján ott matat: hátha csókoddal kiválthatod zálogod. Mikor közelébe juthatsz, mégis haját cibálod - visszaszerezve tőle, amit elveve -, kineveted. Cívodsz véle feleselve, felesel veled minden okon-módon, mintha háború volna ott, hol lyány és fi ölelni, szájjal illetni kívánkozék a másikát. Ki törődik immár a szerelmetesség nappalában (amaz Valentin-napon) adott bokrétával, szívnek kimetszett édességgel; csak kergetőzni, összekapaszkodni, szétugrani lehessen napszálltáig.

Dévajkodik: mikoron fogócskátok ama ifihölggyel tovább hajszolódik futásnál és feleselésnél. A nyelvelés több a szócsatánál, a huzavona a gyermetegkedésnél. Ha Valentinben magadhoz vonhatod szűd kiválasztottját (ha csupán egy percre is), ha csókdosástok cuppanhat (bár legyen az egy méla pillanat), ti bizony dévajkodtok mámorosan: a játékon pattog még kerge vonzalmatok. De észbe tartsd, és vígy virágot édesednek!

Enyeleg: Na, Valentin napkor aztán elhagyd az incselkedést, a dévajkodást. Világfájdalom borúját tedd arcodra, ha kiléptél a virágostól, és kedveseddel elhitesd: a szerelem fájdalmát, bánatos lomhaságát ilyenkor az egymás után vágyakozók napján is szolgálni kell. Feladnod pedig ezt a sötét lelki tónust csakis akkor szabad, ha bájos arád bájaiból ezt-azt megkóstolhatsz. Szomorúságod csak úgy illanjon el, ha szenvedélyed a násztáncig kapaszkodhat. Nosza.

Kilián