Brassai Zoltánról, azaz Kovács Gábor Zoltánról igazán el lehet mondani, hogy azok közé tartozik, akik "köztünk vannak". Aki a városban gyakran jár, szinte nap mint nap látja az irodalmárt nagy táskájával, amint rója az utat könyvtárba, kiállításra vagy iskolába. A magas, szemüveges magyartanárral az utóbbi évtizedben a városi televízióban és folyóiratok hasábjain is találkozhattak a veszprémiek.

Index: - Mi változott a Veszprémbe költözéskor?

Brassai Zoltán: - 1984-ben jöttem a Lovassy László Gimnáziumba. A fő célom mindig az volt, hogy olyan diákokat neveljek ki, akik érdeklődnek a kortárs irodalom iránt – s ezt az elvemet itt sem adtam fel. Míg a szakközépiskolában leginkább az vezetett bennünket, hogy a tanuló valahogyan leérettségizzen, egészen más helyzet várt itt Veszprémben, a válogatott gyerekekből kialakuló osztályok esetében. Vásárhelyen a gyerekek intelligenciája inkább a kezükben volt, az osztályok itt verbálisan jóval felkészültebbek, és a helyesírásuk is jobb. Ott könnyebben rá tudtam bírni tanítványaimat az olvasásra, itt céltudatosabbak a diákjaim – azaz a munka más jellegű, hiszen itt a diákok elsősorban a felvételire készülnek. Az olvasásra hajlítás mellett fontosnak tartom, hogy sikerült több diákot az irodalom felé fordítani, igyekszem megkeresni és megtalálni a tehetségeket.

Index: - Sokan a képernyőről vagy a sajtóból ismerik Brassai Zoltán nevét.

BZ: - A sajtóba a rendszerváltáskor ártottam magam. Az izgalmas korszak engem is megérintett, a Veszprém Televíziónál és több városi lapnál – illetve (üzemi) kislapoknál – dolgoztam a tanítás mellett. A gyakorlati aprómunkától a komolyabb szerkesztésig az egész szakmát végigpróbáltam. Még idegenforgalmi műsort is készítettem…

Index: - A sajtó révén aztán új utak és érdeklődési területek is megnyíltak Ön előtt...

BZ: - A millennium alkalmából Szegedi Lászlóval készítettünk egy 45 perces videofilmet a veszprémi püspökség ezer évéről. A forgatókönyv írásakor szembesültem azzal, hogy a város történelme valójában egyenlő a püspökség történetével, kivéve az utóbbi évtizedeket, illetve, hogy bizony igen sok adatot elő kell bányásznom a munkához. A püspökség levéltárában, könyvtárában és múzeumában, a megyei levéltárban sokat kutattam, és remek emberekkel ismerkedtem meg. Körmendy József, Rajczi Pál, Kredics László, illetve Somfai Balázs és Márkusné Vörös Hajnalka felkészültsége, segítőkészsége, embersége nagyon megfogott, sokat köszönhetek nekik. A film ötlete Csoma Jánostól, a veszprémi püspökség néhai gazdasági helynökétől származik, közösen terveztük meg, milyen legyen a film szerkezete. Csoma atya mindent megtett a film létrejöttéhez szükséges anyagi háttér megteremtéséért. Korai halála után Mail József helynök úrral folytattuk és fejeztük be a munkát. Felvetődött egy olyan, havonként jelentkező televíziós műsor lehetősége is, amely az egyházmegye híreivel, ügyeivel, személyiségeivel és híveivel foglalkozik. A Veszprémi Katolikus Krónika adásait a városi tévén kívül más televíziókhoz is eljuttattuk. A két és fél éven át rendszeresen jelentkező műsor amolyan rendhagyó folytatásának is tekinthetnénk az Ökumenét, amely több mint négy évig létezhetett. A többnyire pályázati támogatásokból megvalósult műsorokban a három keresztény felekezet életét ismertettük meg a nézőkkel.

Index: - És mi lett az irodalommal?

BZ: - Az iskolai munka és az újságírás mellett az irodalmi élettel sem szakadt meg a kapcsolatom a disszertáció megírása és megjelentetése után. Amikor a veszprémi Művészetek Háza 1993-ban elindította a Vár Ucca Tizenhét sorozatot, az ott folyó munkába én is bekapcsolódtam. Géczi János költőnek és szerkesztőnek – aki a negyedévkönyveket és a könyveket nemcsak kitalálta, de megszületésükben is meghatározó szerepet vállalt – nagy szerepe volt abban, hogy ismét elindultam ebbe az irányba. Eleinte a kiadványok a szerzői között szerepeltem, majd ebben a könyvsorozatban jelent meg önálló tanulmánykötetem Színhely címmel. Ezek után pedig rám esett a választás, hogy elvégezzem a Vetési Albert – Vetési László negyedévkönyv vendégszerkesztői munkáját.
A Gárdonyi Géza életét és munkásságát feldolgozó kismonográfiámat tavaly tavasszal mutathattuk be a Művészetek Házában. A Vár Ucca Műhely Könyvek sorozatban megjelent munka már több éve várt az asztalfiókban. Szerencsére a könyv támogatókra talált.

Index: - Ezen kívül időről időre fordításokkal lepi meg az irodalom iránt érdeklődőket.

BZ: - Akkor vágtam bele a fordítói munkába, amikor Veszprémben a magyar mellett újra tanítani kezdtem a franciát. Nagy erőfeszítéseket követelt a kiesett évtizedek pótlása, de vállaltam. A nyolcvanas évek végén ez tette lehetővé, hogy Nagy Géza, a jeles fordító mentorkodása mellett magyarra ültessem át Tapié Chateaubriand-ról szóló kismonográfiáját. A fordítás hamarosan a Gondolat Kiadónál várt a megjelenésre Nagy Géza kontrollszerkesztésében. Miközben a kiadó vezetőinek nagyon jó véleményük volt a munkáról, a könyv megjelenését a szerkesztőség 1992-es összeomlása maga alá temette. Máshol viszont publikálhattam munkáimat, az Ex Symposion és a Vár Ucca Műhely folyóiratokban nagynevű szerzők írásait adhattam közre magyarul.

Kilián László