Illésfalvi Iván huszonnyolc éves, lelkes veszprémi amatőrzenész. Igen, ő is amatőr, nem profi, de ezt most hagyjuk. Vidéken az utóbbi zenészstátus megszerzésének elég halvány esélye van, Ivánt azonban ez cseppet sem zavarja, lelkesen mesélt múltjáról, jelenéről és persze a zenéjéről.

Index: - Mikor és hogyan kezdted a zenélést?

Illésfalvi Iván: - Az éneklés egész kicsi korom óta része az életemnek, banálisan hangzik, de édesanyám sokat énekelt nekem, és én egyszerre kezdtem beszélni és énekelni. Sohasem képeztem, illetve képeztettem a hangomat, de egyelőre még nem panaszkodott a közönségem, közönségünk rá. A zenélés úgy indult, hogy tizenegyedik szülinapomra kértem szüleimtől egy akusztikus gitárt, amit három hónap alatt meg is untam, de aztán alig egy évre rá ismét elővettem, és azóta le se teszem. Később megpróbáltam más hangszereket is, egy ideig doboltam a mai Hollywoodoo néhány zenészével egyik korábbi formációban, majd nekiugrottam a fife-nak és egyéb fúvós apróságoknak, kísérleteztem a billentyűsökkel is, de végül a húros hangszerek maradtak. Ezt azért mondom többes számban, mert sokat játszottam elektromos és basszusgitáron is. A hegedű sajnos nem az én hangszerem…

Index: - A Lust elnevezésű zenekarotok milyen stílusirányzatot képvisel?

II: - A csapatra sokféle stílusirányzatot rá lehet erőltetni sokrétűsége miatt, én nem tudom eldönteni, mi is az igazság. Voltunk már atmoszférikus heavy metal banda – ezt a nevet valószínűleg légies szólamainkért kaptuk -, aztán játszottunk metalt - amit talán szövegeink sugalltak. A legújabb elnevezés, a „lebegős tekerős” ismét a légies suhanást idézi fel, ami pergős ritmusokkal ötvöződik - köszönhetően dobosunk sűrű duplázásának és a ritmusos reszelésének. Valaki azt is mondta még annak idején, hogy progresszív metal a műfajunk. Személy szerint nekem mindegyik megfelel, mert nem a név teszi a zenét, hanem a zene a nevet. Szerintem. Atmoszférikus, heavys, metalos, darálós, dallamos lebegős tekerős - jól hangzik, nem?

Index: - A vidéki zenekarokat nem árasztják el fellépési lehetőségekkel a koncertszervezők. Nektek milyen esélyeitek vannak?

II: - A zenekar több mint hét éves fennállása alatt a legjelentősebb fellépéseink a VEZEN-en (Veszprémi Egyetemi Zenei Napok) voltak, de játszottunk tehetségkutatón és számos kisebb megmozduláson is. Sajnos a Veszprémi Egyetem nem támogatja saját kulturális életét, ezt az AZM (Amatőr Zenei Műhely), valamint az Egyetemi Színpad mostani helyzete is mutatja (mindkettőt – mondjuk így – kiszorították az egyetemről), így a VEZEN 10 éves hagyománya egy csapásra megsemmisült. Ám mi nem adjuk fel, kezdeményezünk – ahol, és amit lehet. Bárhol szívesen megjelenünk, bár ismeretlenül jóval rosszabbak az esélyeink, mint egy neves csapatnak. Legutóbb például január 28-án léptünk fel ismerős helyi zenekarokkal együtt a Happy Day Discoban, így üdvözölve az újévet.

Index: - Te miért nyüvöd a gitárt?

II: - A zene számomra létforma, ebben élek, mindenemet átitatja, legyen az munkahely, szórakozás, bármi. A csapat többi tagja szintén hobbiból zenél, bár mindegyikünk szövöget komolyabb terveket, de még nincs meg minden feltétel a fényes karrierhez. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nem elsősorban a csillogás és a fény a cél, hanem az, hogy megismerjenek számos fórumon, és mondjanak véleményt, azaz beszéljenek rólunk, akár rosszat, akár jót.

Index: - Legendákat mesélnek a vidéki rockerélet nem éppen rózsás állapotáról. Te hogy látod, milyen egy vidéki amatőr rock zenész helyzete?

II: - Egy szóval: nehéz. Bár ha arra gondolok, hogy ma kiből lesz sztár, azt hiszem, azt szívesen kihagynám... A média ma gátlástalanul képes bárkiből vagy bármiből akár az ellenkezőjét csinálni, vagyis lehetsz egyik nap senki, másnap már sztárként tündökölhetsz. Ami itt hiányzik, az az érték, amitől sztár lesz valaki. Üres, klisévé aljasodott senkik, értéktelen botrányhősök és feltupírozott semmiségek uralják a piacot. Amíg ez így van, szívből hiába szól az amúgy is eléggé háttérbe szorított keményebb stílusú zene. Persze, minél kisebb a rajongói kör, manapság annál őszintébb. Azt hiszem, nem akarok divat lenni.

Index: - Profi akarsz lenni?

II: - Régebben akartam, ma már nem. Ezzel azt akarom mondani, hogy akiket régen profinak hívtak, komoly tudással, de legalábbis kiemelkedő tehetséggel rendelkező karakter volt. Ma az úgy nevezett profik vannak a fényben, erről pedig az előbb elmondtam a véleményem. Ha ma híres lehet egy rockzenész egyedisége, tudása vagy tehetsége miatt, akkor szeretnék az lenni, de ha nem vagyok olyan, a média mégis felfújja, akkor inkább nem jelenek meg közönség előtt, hanem csak a barátaimnak zenélek. No ebben nem biztos, hogy egyetért velem a zenekar minden tagja, de valahol bizonyára osztják a véleményem. Szerintem, a zene legyen őszinte, máskülönben értéktelen. Talán ez a lényeg. Szerintem...