A Brusznyai-díjat megkapni igazán nagy kitüntetés. Ez idén a Lovassy László Gimnázium tanulójának, Horváth Gábornak adatott meg. A fiatalembert az elismerés hátteréről és jövőbeli terveiről faggattuk - stílusosan egy nagyszünetben.

Horváth Gábor
Született Veszprémben, 1986. október 10-én.
A Lovassy László Gimnázium tanulója.
Kedvenc tárgya a történelem és a biológia. Orvosi pályára készül.

Index: - Milyen érzés Brusznyai-díjasnak lenni?

Horváth Gábor: - Most már egyre halványul maga az ünnepség emléke, de a tudat mindig újabb mércét állít elém. Az, hogy megkaptam ezt az elismerést, egyfajta megerősítés mindenegyes állomásnál. Megerősít abban, hogy merre kell mennem, és erőt ad ahhoz, hogy sokszor a nehezebbet kell választani.

Index: - Mit szóltál ahhoz, hogy a Lovassy téged jelöl?

HG: - Kicsit idegenkedtem tőle, mert gondoltam, hogy vannak nálam sokkal műveltebb diákok is. Más is megérdemelte volna, hiszen több diáktársam is kimagasló teljesítményekkel rendelkezik, De amikor aggályaimat elmondtam ismerőseimnek, megnyugtattak, hogy ha megkapom, bizonyára meg is érdemlem.

Index: - Úgy érzed, megérdemelted?

HG: - Már korábban is megfogalmazódott bennem, hogy mi lenne, ha elnyerném az elismerést - bár sosem bíztam benne -, és ez tulajdonképpen arra utalhat, hogy mégiscsak reális alapja lehet a döntésnek. Persze ma is fenntartom azt, hogy mások is ugyanígy megérdemelték volna díjat, mert ők is letettek ennyit az asztalra.

Index: - Több szinten is kimagasló eredményt értél el. Mire vagy a legbüszkébb?

HG: - Elsősorban a harsonára, már arra, hogy nem csak zenekarban játszom, hanem még mindig járok órákra, ezen kívül pedig a Mephisto együttesben is zenélek. A történelemre és a biológiára felváltva vagyok büszke, mert amikor az egyiket nem "tanulom", akkor a másikból "készülök". E két tárgyat nagyon szeretem.

Index: - Melyik tárgy kapcsolódhat a jövőképedhez?

HG: - A biológia. Annak ellenére, hogy a történelmet régebb óta és intenzívebben tanultam, a biológia a fontosabb, mert orvos szeretnék lenni. Meglátásom szerint egy orvosnak megmaradhat a történelem iránti érdeklődése - például rengeteg könyvet olvashat -, de egy történész nem fog biológiai problémákkal foglalkozni, mert az a laboratóriumban vagy a műtőasztal mellett érdekes. Tehát valamiféle kompromisszumot kell meghoznom, hogy mindkét kedves tudományág megmaradhasson az életemben.

Index: - Nem nyomasztó az, hogy szinte mindent elértél középiskolás korodban?

HG: - Az élet nem áll meg. A középiskolás életem lezárul lassan, mégpedig nem is akárhogyan. Ezt a feladatot kipipálhatom, de a jönnek újabb kihívások, amiknek ismét meg kell felelni - és nem csupán az ilyen típusú elismerések miatt.

Index: - Minek, kinek köszönheted ezt az elismerést?

HG: - A díj nem csak az én érdemem, előző iskolám, a Padányi is nagyon sok alapot adott ehhez - a rendszeres tanulásra ott szoktattak rá, és már ott kialakult az érdeklődési köröm. A Lovassyban a tanáraim még inkább megszerettették velem kedvenc tárgyaimat, enélkül nem tudtam volna semmi komolyabb eredményt elérni.

Index: - Mik a terveid? Az egyetem után hol szeretnél élni, esetleg maradsz Veszprémben?

HG: - Kiskorom óta itt élek, igazán szeretem ezt a várost, lehet, hogy később visszatérek. De addig Budapest a következő tervezett állomás - az egyetem miatt -, és szeretnék legalább egy évet külföldön eltölteni. Nagyon tetszik Pécs és Győr is, szerintem érdemes lenne kipróbálni az ottani életet is, de igazán nem tudom, hogy évek múlva hogyan alakul a sorsom…