Tolkien-kultusz van, ezt nem lehet elvitatni. Önmagában már az is eredmény, ebben az internet által összevissza rángatott, olvasni éppen nem szerető, komoly gondolatokat nem igazán toleráló, a technikától teljesen kiüresedett, nem egészséges világban sláger lett A Gyűrűk Ura.

Egy íróért, vagy annak egy (nagyon fontos) művéért rajonganak manapság. Bár igaz, hogy ehhez kellett egy látványos, a könyvhöz képest persze leegyszerűsített, amúgy színvonalas film-trilógia, s az annak nyomán piacra dobott számtalan komputeres játékok tömege. De az biztos, ennek hatására (is) sok fiatal elolvasta a regényfolyamot. (Sokkal többen, mint mondjuk Szophoklész Antigonéját. Pedig azt sem volna rossz forgatni.) Mindenestre lelkendeznek Frodóról, Gandalfról vagy Csavardi Samuról. A gyerekek végre lehúzták fejükről a számítógép monitorját és olvastak egy kicsit - egy színvonalas művet. Ez ma óriási eredmény, ha hozzávesszük azt az elszomorító tényt, hogy az olvasás csak a huszadik legkedveltebb szabadidős tevékenység például kishazánkban.

Tolkien páratlan fantáziájú alkotó. A Gyűrűk Ura lapjain nem csak egy kalandos történet jelenik meg, hanem egy fikciós világ a maga hegyeivel, vizeivel, mezőivel, éghajlatával. Ez a világ - a mai valóságosnál mindenhogyan jobb, még ha harcokkal, küzdelemmel is van teli - egyszerű, de őszinte. A jó küzd a rossz ellen, és a józan ész alapján persze hogy az előbbi a nyertes. Valós életünk sajnos nem ezt a képletet mutatja.

Nemrég Nagy Britanniában a közönség szavazott arról, vajon ki a legkedveltebb író a szigetországban. Természetesen J. R. R. Tolkien kapta a legtöbb szavazatot. (Jaj neked J. K. Rowland!) Nyilvánvaló, hogy A Gyűrűk Ura ötven évvel a megjelenése után sem fakult meg. Egyszeri és utánozhatatlan. Hiába is próbálta meg sok tollforgató cáfolni ezt. Nekik nem sikerült.