Talán Umberto Ecoval kezdődött... Vagy még régebben, a filmmel együtt született meg, vagy a romantika regényirodalmában, esetleg már a pikareszkben is ott voltak a nyomai. Hogy minek? A féktelen kalandvágynak, ami az emberi természetből átszivárgott a művészetekbe, hogy újból és újból felbukkanjon egy-egy sarok mögül. Mint most, A nemzet aranyában.

Szoktam volt KFT-t idézni, hát tessék, már megint egy: "Az ember néha filmszínházba vágyik..." Néha annyira, hogy még a plázába is elmegy kockáztatva ezzel, hogy cicának (oppardon, patkánynak) nézik véletlenül. Ilyenkor direkt slamposan öltözünk, hogy még véletlenül se. Aztán megnyugszunk, amikor rájövünk, hogy a fél város amúgy is ott van, mert mit csinálhatna ilyenkor, szombaton - né, ott is egy ismerős!

Háccóval Nicholas Cage. Nem miatta mentünk - akkor már inkább a szőke cicababa-tudós néni, aki az ajánlóban a furgon lengedező hátsó ajtóján lógott. De még sokkal-sokkal inkább a nagy rejtély, a Függetlenségi Nyilatkozat hátuljára az MSZP-sek eltűnős tintájával felrajzolt kincsestérkép, a nagy titokvadászat. Az AGONozás, ahogy mostanában hívom magamban (lásd nemrég ugyane rovatban).

Vettünk kukoricát - kis magyar Halivúd -, aztán hajrá, jöhet a film! A kukorica persze kiborult: enyhe pironkodás, gyors rendteremtés, aztán (a változatosság kedvéért) hajrá, jöhet a film! Néhány reklám, logók, újabb reklámok (a logós dolog csak elterelés volt), aztán… De már úgyis tudjátok.

És akkor tényleg felbukkant a Nemzeti Kincs, rendezte Jon Turteltaub (szép, angolszász név), főszerepben ésatöbbi.

Nem csalódtunk, bár voltak előzetes fenntartásaink. Ez a film tényleg profin meg lett csinálva: jó ötlet jól átgondolt kivitelezésben. Nicholas Cage kicsit Indiana Jones volt, nagyon kicsit Mel Gibson az Összeesküvés-elméletből, egyébként meg tök olyan, mint Hunt professzor az AGON-ból. Ez nálam most nyerő kombináció. A rejtély, illetve a megfejtés állomásainak felderítése tényleg izgis volt, és sokkal kevésbé váltak hangsúlyossá a főhős keblei, mint a Tomb Raider-ben Angelina Jolie-éi. Hoppsz, még fantáziája is volt a forgatókönyvírónak!

Akik Indiana Jones óta félnek kalandfilmekre járni, mert rettegnek a csalódástól, azok most ne habozzanak! Plázára, magyar! Igaz, hogy a film befejezése a címmel (National Treasure) ellentétben kicsit internacionalistára sikeredett, de ennyi giccses szabadpiaci kommunizmus még bőven belefér a történetbe.

Szóval ajánlom a filmet kaland- és rejtélykedvelő kicsiknek és nagyoknak. Meztelen nők nincsenek (férfiak se), és az egész filmben egy (igen, jól olvastátok, egy darab) figura hal meg, az is balesetben. OK, van némi robbantás, meg lövöldözés, de ennyi ma már kell is. Szóval a gyereket is lehet vinni - hátha ő is tudós akar majd lenni, ki tudja? Ja, kukoricát feltétlen vegyetek!