A Pannon Várszínház új előadással várja nézőit január 22-én, este fél nyolckor a Csermák Antal Zeneiskola színháztermében. A darab - Pilinszky János KZ Oratórium című költői egyfelvonásos játéka - a koncentrációs lágerek borzalmaival szembesíti a publikumot három a szereplő - a Kisfiú, az Öregasszony és a Fiatal lány - történetén keresztül.

A Holocaust nem csupán egy népcsoporthoz, egy valláshoz tartozó személyek és közösségük tragédiája, de a XX. század, sőt az emberi civilizáció szinte megfejthetetlenségig szörnyű bűntette. Emléke, visszatükröződése talán azért oly rendkívül sokrétű, ezért szül újabb és újabb nézőpontokat, remekműveket.

A Holocaustról szóló művek sorában különös, megrendítő erővel szólal meg Pilinszky János KZ ORATÓRIUM című színpadi költeménye. Pilinszky a közvetlenül nem érintett, keresztény, katolikus ember döbbenetét szólaltatja meg, a szenvedő milliókat a megfeszített Krisztus képmásaként látja.

A Holocaust adja életművének legmeghatározóbb, legmegrendítőbb, filozófiája, történelemlátása, sőt teológiai szemlélete középpontjában álló élményét. A KZ ORATÓRIUM színpadi mű, mely a mi felfogásunkban a görög tragédiák oratórikus, zenei szerkesztésű, a verbális szintet végletekig megélő, sűrítő hangszerelésben szólal meg, melyet kiegészítenek a gesztikus és képzőművészeti elemek. A mű mindamelett - híven Pilinszky látásmódjához - relatív térben és időben létezik, a fogalmazás szikár és töredezett, a képek és asszociációk mégis minden pillanatban a kézzelfogható valóság elemeihez, tárgyaihoz, lényeihez láncoltak.

"Auschwitz ma múzeum. Falai közt a múlt - és bizonyos értelemben valamennyiünk múltja - azzal a véghetetlen súllyal és igénytelenséggel van jelen már, ami a valóság mindenkori legbensőbb sajátja, s attól hogy lezárult, csak még valódibb, még érvényesebb. Legotthonosabb tárgyaink, hétköznapi civilizációnk szinte valamennyi eszköze - az utolsó elhányt bádogkannáig - soha nem látott metamorfózison ment keresztül. Egyrészt puszta funkciójára süllyedt, oda, ahová annak előtte csak a kínzószerszámok, másrészt ugyanezek a tárgyak, beleértve az eredendően kínzásra szánt eszközöket, lettek végül is a század legsajátosabb erekjéi. Valamennyit egyazon jelentés elvéthetetlen jegyei borítják. Ütések és kopások, miknek kibetűzésére alig tettünk valamit. Pedig ezek a század betűi; ezek a kor betűformái..."

/Pilinszky János/

Forrás: Pannon Várszínház