A választék bősége lépten-nyomon becsaphat bennünket. Ha a vevő az üzletbe lépve azért hőkölhet vissza, mert nyomban bármilyen igényét több termékkel tudja kielégíteni az eladó, az varázslatos komfortérzettel dicsőíti meg akár a szerény anyagi erővel rendelkezőt is. De hogyan állunk a díjakkal? Hány díjjal tudja megbecsülni Veszprém kiválóságait a város?
Na, ilyenkor a megdicsőülés faramuci helyzetet jelent.

A legmagasabb elismeréstől a legszerényebbig bőségesen találunk kitüntetéseket. A kereskedelmi párhuzamra visszautalva azonban itt, a teljesítmény-jutalmazások "piacán" bizony a kevesebb lenne a több, minthogy minél több az áhított felmagasztosító cím, annál inkább értéktelenedik el valamennyi, egyenként és összességében is. A díjak alapításakor és életben-tartásában az önmérséklet lenne kívánatos; különösen egy kisvárosban. Egy kisvárosnak méretével arányos érdemesítésre méltó személyisége lehet, miként így állunk a megyei, regionális vagy országos mértékegységgel is.

Ha mindenki a luxustermékekben akar dúskálni és azokhoz nagyobb erőfeszítés nélkül sokan hozzá is juthatnak, akkor a divat eróziója rövidesen le is rántja az oly kívánatos holmik jelentékenységét. Ha egy díjat - legyen az közéleti, szakmai vagy bármilyen agilitásért kiosztható - lassan már mindenki megkapott, olyan, mintha a nyári szikrázó Nap óarannyá hártyásodna.

Amennyiben pedig ez még azzal is tetéződik, hogy a nagy bőség dacára amolyan féloldalasság alakul ki a díj-ítészek, felterjesztők keze nyomán, hogy a kitüntetendő nagyságok "seregében" némelyek állandóan szóba kerülnek, mások pedig - töretlenül fontos és értékes munkálkodásuk ellenére - soha, vagy csak a díj-hártyásodás bánatos ínségének idején, akkor többen lettek a fókák, mint az eszkimók.

Madách nagy tragédiájában még az eszkimóknak kell a fókakínálat szűkösségén aggódniuk. De mi van olyankor, amikor a jégmezők vadásza megcsömörlik a vízicsordák inváziójától?
Ja, te még nem kaptad meg a fóka-díjat?

Hát ez pazar…
vagy pazarlás?

Kil