Lám elmúlt még egy év, s kötelességünknek érezzük, hogy amúgy szubjektíven visszapillantsunk szűkebb pátriánkra, szeretett városunkra. Veszprém tavaly... Engedjék meg, hogy idézzek a tavalyi cikkeinkből, természetesen az Idő megszépítő szűrűjén keresztül...

„2004. január 12. - hétfő
”Könyvtárunk, az Eötvös Károly, Megyei, mostantól szerdánként zárva tart. És a szokásos 09-19 órás nyitva tartás sem maradt meg, elsinkófálnak minden nap egy-egy órát: az új nyitva tartás 09-18 óra. Szombaton pedig csak 15 óráig látogatható a Tudás Háza. Mielőtt bárki megirigyelné a szabad szerdáért az ott dolgozókat, tisztázzuk: aznap is güriznek, csak valószínűleg olyasmit, amit eddig túlórában végeztek; úgymint rendelés, beszerzés, iktatás, stb, (nem értek hozzá). Ugyanis nincs pénz.”
Ezt már megszoktuk, csak ritkán látni fejét falba veregető egyetemistát szerda reggelenként a könyvtár ajtaja előtt… Úgy kell neki, majd megtanulja, hogy szerdán a könyvtár ZÁRVA!

2004. március 24. - szerda
„Ugye adva van a városunk vezetése, aki nem akarja/tudja felújítani a mozit, nem képes rendezni a Kálvária-dombot, és már egy tucat éve adós - és válik egyre inkább nevetségessé - a minden választási évben beígért multifunkcionális sportcsarnokkal. Nosza itt a lehetőség! Adjuk el a területet, varrjuk a befektető nyakába a mozit és a Kálvária-dombot, a parkosítást és a "parkolósítást", így legalább rövidtávon megússzuk a selejtezőszintet. Ráadásul jobb lesz, ha mi írjuk ki a népszavazást, mert így mi dönthetünk arról, hogyan tegyük föl a kérdést!”
Azóta a mozi ügye megoldódott, igaz elszavaztunk jó pár millát, de ezt országosan is sikerült decemberben. Sírva szavaz a magyar! Aztán a konferencia központból a Rock Múzeuma akart lenni, végül a színházteremként való hasznosítás nyert kiütéssel, abból amúgy is kevés van a városban. A sportcsarnokot köszönjük Celje, éljen az ezeréves szlovén-magyar barátság!

2003. április 8. – kedd
„Heves vita folyt városszerte arról, kell-é McDonald’s Veszprémben, avagy sem. Leginkább azzal a véleménnyel nem értek egyet, hogy máshová kellett volna építeni. Ha alaposan megvizsgáljuk, hol is helyezkedik el a „Meki”, rájövünk, hogy mind filozófiailag, mind városfejlesztési stratégiailag zseniális és szokatlan előrelátással helyezték oda, ahol van: McDonald’s, mellette a kórház, mellette templom a hívőknek és mellette a temető mindenkinek.”
Lezárult a McDonald’s kontra város vita, a Meki azóta és köszöni, jól van.

2003. április 14. - hétfő
„Összefoglalva tehát örülünk, hogy a szavazás érvényes volt, és pozitív eredménnyel zárult - ez utóbbinak persze ki-ki vérmérséklete szerint -, és csak remélni tudjuk, hogy az alacsony részvételi kedv nem alacsony érdeklődést jelez. Mondom ezt azért, mivel igen szomorú lenne, ha honfitársaink több mint felét egyáltalán nem is érdekelné, hogy történelmünk következő fejezetét „Európában” tudjuk-e megkezdeni…”
Május l-től Veszprém már esélyes (akkor még nem is sejtettük) az Európa Kulturális Fővárosa címre:
2004. május 3. – hétfő
„Beléptünk. Ugyan nem igazán tiszta, hogy hova, mibe, de beléptünk. Valami nagyba, valami egységbe, valami Európába, amit, úgy hatvan éve, a győztesek kettészakítottak saját hatalmi pozícióik érdekében.”

2004. május 14. - péntek
„Ötödik napja tart a Tánc Fesztiválja, s a kezdeti nehézségek után egyre pezsgőbb az élet a városban a színház környékén. Az Illegál Kommandó elérkezettnek látta az időt, hogy megpróbálja érzékeltetni a sajátos veszprémi fesztiválhangulatot.”
A Tánc Fesztiválja, a Kabóciádé adja meg minden évben azt a szükséges lökést, hogy némiképp városi hangulat lengje körül Veszprémet…

2004. május 28. - péntek
„Mint azt minden veszprémi tudja, tegnap megnyílt a Balaton Plaza a Budapest úton. Hosszú várakozás után a tömeg 17 órakor benyomulhatott, és ostrom alá vehette az üzleteket. Nem meglepő, hogy az akciós árleszállítások miatt egyfajta hisztérikus hangulat lett úrrá az érdeklődőkön.”
Végre előbújhattak Veszprém plázacicái és macsói, már nem kellett Székesfehérvárra utazni, hogy vonulhassanak a hosszú plázakifutón… Egy idős nénit a mentősök szabadítottak ki a nyócezres dévédélejátszóért futó tömeg lábai alól…

2004. június 28. - hétfő
„A Kabóciádé mellett szombaton a Megyei Könyvtár kis udvarán könyves kótyavetyét, kulturális zsibvásárt tartottak. Az Index Veszprém - felkészülve a nem mindennapi kínálatra - a helyszínre küldte Illegál Kommandóját. Nos nem csalódtunk, a szocreál remekektől Billy Idolig mindent felleltünk a mikrovásárban.”
A kótyavetye azóta is üde kis színfoltja mogorva városunknak, ahol legutóbb egy rakat bakelit lemezt vásároltam (100 Ft/db!!!,) és mindig van az embernek némi esélye, hogy valamilyen más ember által megunt kinccsel térjen haza…

2004. július 19. hétfő
„Nekem nagyon hiányozna a fesztivál, ha nem lenne. Nem csak azért, mert nagy zenerajongó vagyok, hanem jó végignézni ilyenkor a belvároson; folyik a sör, az emberek felszabadultak, vidámak, a színpadokról ömlik a zene. Nincs neurózis, tolongás, anyázás, közömbösség, ahogy ezt megszokhatjuk a hétköznapokon. Legalább egy hétig normalizálódnak az emberi kapcsolatok.”
Az Utczazene mindig feldobja városunk. Bármennyire is idegenkedik tőle az idősebb lakosság (az úri közönség miatt), ez Veszprém egyik kitörési pontja lehet a Deep Grey-ből!

2004. augusztus 9. - hétfő
„Láthattunk egy fél koncertet és egy pár percet az öt Lakatosból, profi szervezéssel találkoztunk - és profi esőzéssel. Vicces volt a lemálló vakolat a fuxos Lady-ken, akik arctorzulásukkal jelezték: "Kérem, én csak muszájból vagyok itt Önökkel az ernyő alatt."
Lezajlott a Le Grande Játékok, egyik szemünk nevet, a másik sír. Volt, aki kiázott a koncertről, de azért legtöbben Al di Meola gitárzenéjétől csöpögtek! Igaz megfizettek érte. A Veszprémi Ünnepi Játékok könnyebb zenei része remekre sikeredett, a komolyabb komolytalanra.

2004. november 12. - péntek
„Veszprém - Európa Kulturális Fővárosa. Még leírni is szép ezeket a szavakat, hát még belegondolni, mit is jelentenek. Innovációt, ismertséget, fejlődést, munkahelyeket. No meg persze kultúrát (ami akár a csapból is folyik). Mert végül is EZ a fa, amit nem mindig látunk az erdőtől.”
Pályázni, pályázni, pályázni! - mondaná ma Lenin apánk. Bár szkeptikus vagyok, mindent bele kéne adni, apait-anyait, hogy ebben az évben minél előrébb jussunk - ebben a kérdésben is.

Azt hiszem valóban érdemes volt végigbogarászni tavalyi cikkeinket. Tanulságos év volt. Nem állítanám, hogy könnyebb lesz a következő - nem vagyunk függetlenek a bennünket körülvevő folyamatoktól. Bár igyekszünk. Az ezeréves város értékein alapuló erkölcsi rend kötelez. A veszprémi nem akar elmenni. Egyelőre. Ehhez van szükség valamennyiünk akaratára, a város iránti elfogultságra. Hiszen a város is elfogult velünk szemben…