Lezártunk hát egy évet, és - nicsak! - máris itt egy újabb. Egy évünk van tehát, hogy értékeljük az előzőt - aztán persze majd lesz egy következő ennek az értékelésére, és így tovább... A végtelenségig, de legalábbis az emberi teljesítőképesség határáig. Lássuk hát, mi minden történt kicsit tágabb, de azért néha mégis igencsak szűknek tűnő pátriánkban, Magyarországon.

2004 is januárral kezdődött, mi pedig, kiváló honpolgárok, lázban égtünk a közelgő csatlakozás miatt. Európa Kempingből teljes jogú kontinenspolgárság, ez már döfi! - gondoltuk, és fényesítettük tovább itt-ott már patinásodó NATO-tagsági igazolványunkat. Azért háborúból nem volt hiány, és ott voltunk mi is, végre a győztes (?) oldalon.

Éljen május elseje! Énekszó, tánc és tűzijáték köszöntötte: ünnepeltük bennünk-magunkat. Nem volt hát hiábavalóság az 1108 év - eddig állítólag -, most már gyakorlatilag Európa közepén! Királyt azért továbbra sem koronáztunk.

Váltottunk viszont pénzügyminisztert. László ment, Draskovics jött, meg a csomagolás és a bizalom. A befektetőké. Mi nem fektettünk ugyan be, de bíztunk, mint mindig. Járai is bízott, igaz, nem Draskovicsban, hanem az erős forintban. Kicsi a bors… De fekete, ahogy a mondás tartja, fekete, mint Kandech Evelyn. Mert kit izgatott Járai meg Draskovics, ha egyszer volt Megasztár, meg napi betevő valóságsó és szappanopera?!

Nyáron aztán bedurvultak a dolgok. Választásokk - rezignáció és ellenzéki fölényesség. Viszont bekerült az MDF, az SZDSZ meg duplán! Az apró pártok istene a helyén volt ekkor is/még (majd az idő eldönti...). Bukta, ami nagyobb lett, mint először gondoltuk. Gondoltuk MSZP-s bukta (olyan, mint az ízes, csak más), aztán, hogy kormánybukta. Végül mégiscsak meggyes bukta lett belőle...

Apropó Medgyessy: láttunk miniszterelnököt paródiasóban, sértődősóban, majd talpig mosolyban. Csak akkor már Gyurcsánynak hívták (komolyan mondom, egyre bonyolultabbak lesznek a neveik!)... Azután jött Hiller, látott és győzött. Sportifjúság és kultusz a csúcson!

Második félévünkben elbúcsúztunk sorkatonáinktól (a néhány maradékot meg visszarendeltük Irakból), hogy valami jó is történjen. Ezután katonák csakis soron kívül lehetnek fiainkból. No, meg persze lányainkból az esélyegyenlőségi minisztérium (Lévai goto Brüsszel, Göncz load) jegyében.

Évünk csúcspontja a kételnemmenős népszavazás volt, mely beváltotta a hozzá fűzött reményeket: hazánk akaratlanul külhonba szakadt fiai (a trauma a XXI. században is velünk él tovább) most már bennünket utálnak a legjobban a világon. Mindegy, az eredmény úgyis csalás volt, az én X-em például eltűnt a szavazócédulámról, és valaki másén materializálódott... A Legfelsőbb Bíróság meg felfújhatja magát!

Mit mondhatnék még? Ez a 2005 is jól kezdődik, van Megasztár, meg szappanopera... Ahogy körülnézek ebben a szökőár- és orkánmentes korai tavaszban, mit is mondhatnék... jó itt, Európában!

Király Viktor