Tanított Győrben, a bencés gimnáziumban, dolgozott főapáti titkárként, pannonhalmi perjelként, igazgatta a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumot, volt miniszteri biztos, jelenleg a Tihanyi Bencés Apátság vezetője. Dr. Korzenszky Richárd OSB perjellel beszélgettünk.

- A tanítás teljesen elmaradt az életéből?

- Igen, de részben saját akaratomból. A Veszprémi Egyetemről is megkerestek, hogy tartsak előadásokat, de a tanítást fontosabbnak tartom annál, mintsem rendszeresen elhagyjak órákat. A mostani körülményeim nem összeegyeztethetők a rendszeres iskolai munkával. Ugyanakkor az iskolával való kapcsolatom teljesen nem szakadt meg, egy ideig itt, Tihanyban is felelős voltam a magyarországi katolikus oktatásügyért. Ebben közvetlenül már nem veszek részt, de évente körülbelül száz előadást tartok szerte az országban – és ebbe nem számolom bele a prédikációkat.

- Hogyan fogalmazná meg a bencés szellem lényegét?

- A bencés rend tagjainak elég hosszú idő óta két feladatot kell teljesíteniük. A pannonhalmi bazilika homlokzatán olvasható két szó: predicate (hirdessétek az Igét) és docete (tanítsatok). Tehát a lelkipásztori és az iskolai munka szorosan hozzátartozik rendünk életéhez. A bencés szerzetesség sosem volt célcsoport, hanem a sokféleségből szerveződött egység. Szent Benedek regulájának központi fogalma a béke. A béke az a nyugalom, ami a rendezettségből származik. Tudomásul venni a különbözőségeket, s így szervezni, integrálni közösséget. A bencés szerzetesség jelent egyfajta elvonultságot, ugyanakkor nyitottságot is feltételez. A nyitottságra jó példa, hogy ismerek olyan külföldi bencés szerzeteseket, akik úgynevezett top-menedzserek számára tartanak kurzusokat a vállalatvezetésről, közösségszervezésről a bencés regula alapján. Arról, hogy tudomásul kell venni az emberi különbözőségeket, hogy tiszteletben kell tartani a személyt, illetve miként lehet a feladatokat leadni, ám a felelősséget vállalni.
Emellett Európában a bencés apátságok általában hozzátartoznak valamilyen formában a nemzeti identitáshoz, szimbolikus helyekké válnak és jelképezik a folytonosságot. Ez a mi esetünkben is így van. Az apátság nem csak fizikai, de szellemi, lelki viszonyítási pontként létezik, amely - konkrét és átvitt értelemben - is megnyitja kapuit a világ, az emberek előtt.

- A valóságban ez mit jelent?

- Szerzetesi életünk mellett a környék több mint tíz templomában ellátjuk a lelkipásztori feladatokat. Rendtársaim közül többen - akik korábban pedagógusként dolgoztak -foglalkoznak gyermekek korrepetálásával. Fölkínáljuk az érdeklődőknek előadásainkat, a Tetőtéri estéket. Eleinte a bencés diákok találkozójához kapcsolódott az esemény, ám később felmerült, hogy rendszeresen is megszervezhetnénk, és nem csak régi diákok számára. Egyfajta koncentrikus körökről beszélek. Létezik egy szerzetesi közösség - a legbelső kör. Ez a közösség kilép a világba - azaz ellátja lelkipásztori feladatait -, ugyanakkor megkeresnek miket a volt diákjaink, akikhez kapcsolódnak a más egyházi iskolás öregdiákok, illetve a Tetőtéri esték alkalmával a régióban élő értelmiségiek is eljönnek hozzánk.

- Az apátság alapításának 950. és a barokk templom felszentelésének 250. évfordulóját hogyan ünneplik 2005-ben?

- A jubileumi év november 17-én már megkezdődött Szent Ányos ünnepével. Jövőre két időpont köré csoportosulnak az események: a hivatalos ünnepség május 21-én, Mádl Ferenc köztársasági elnök részvételével zajlik majd. A másik kiemelkedő időpont a hagyományos, magyarságért való ökumenikus könyörgés (szeptember 10-én), melynek igehirdetője Erdő Péter bíboros-prímás lesz. Jubileumi kiállítás nyílik terveink szerint március 19-én, ünnepi kiadványok látnak napvilágot: egy Tihany-album, Vass Alberik - utolsó bencés plébános az 1950-es feloszlatás után - fotóalbuma, a 2005-ös Tihanyi Kalendárium, valamint a Tihanyi Alapítólevél - betűhív átiratban, Érszegi Gyula tanulmányával. Rendezünk nyelvészeti és nemzetközi szerzetesi konferenciát, pályázatot írunk ki a Tihanyhoz kötődő települések lakói számára három kategóriában.

- Ön igazán mozgalmas életet él. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a szerzetesi elvonultsággal?

- Most, a közösség életének szervezőjeként elég hajszoltak a mindennapjaim, de a szerzetesi élethez mindenképpen hozzátartozik a csend. Kell, hogy az ember tudjon visszavonulni, és ezt sokszor drasztikusan kell megoldani. Egy-egy előadás megírása előtt például nemegyszer elmegyek horgászni. Ilyenkor kivonulok a világból, csendben vagyok, nem azon töprengek, hogy mit fogok intézni, hanem távolságot tartok a közvetlen munkámtól – így elrendeződnek bennem a dolgok. A szerzetesi életben a zsolozsmának ugyanez a szerepe, egyfajta közös kivonulásként, letisztulásként élhető meg és értelmezhető.

- Tihany mára nem csak egyházi, hanem szellemi, művészeti központnak is tekinthető. Milyen vágyai vannak a jövőt tekintve?

- Semmi különleges nagy álmom nincsen. A legfontosabb, hogy a szerzetesi jelenlétet biztosítani kell Tihanyban, s a meggyökerezést különféle tevékenységeken keresztül kell megvalósítani. Semmiképpen sem az a vágyam, hogy a Tetőtéri esték és a kiállítások száz éven keresztül mindig ugyanígy működjenek. Egészen leegyszerűsítve: örülök annak, hogy újra jelen vagyunk. A folyamatosság többször megszakadt, de mindig volt lehetőség az újrakezdésre, és mi most újra az út elején járunk.