Gárdonyi Géza annak ellenére tartozik kevéssé ismert, illetve félreismert íróink közé, hogy az Egri csillagok immár 92 éve szerepel a kötelező olvasmányok listáján. Brassai Zoltán irodalomtörténész, a tavaly megjelent kismonográfia szerzője beszél arról, miért érdemes olvasni és újraolvasni Gárdonyi műveit.

Index: - Hogyan és mikor került be Gárdonyi az irodalmi köztudatba?

Brassai Zoltán: - Már életében meglehetősen nagyra tartották őt. Tudták róla, hogy jelentős író, csak éppen személyesen nem ismerték, mert nem nagyon forgott irodalmi körökben. Próbálkozott ugyan, ám hamar rájött, hogy ez az életmód sem egyéniségének, sem alkotói módszerének, sem pedig önművelési szokásainak nem felel meg. Budapestet nem sokáig bírta, s miután Egerben telepedett le, csak ritkán látogatott el a fővárosba a regényeihez szükséges kutatások miatt. Ilyenkor régi iskolatársánál és barátjánál, Bródy Sándornál szállt meg. Mindig úgy érkezett, hogy vállán két zsákot cipelt - mindegyikben egy-egy otthonról hozott kenyér volt és szalonna. Az egyik hazai kenyeret az egri születésű Bródynak vitte, a másikat magának. Olyannyira nem élt társasági életet, hogy még Egerben is csak akkor jöttek rá, hogy a nevezetes író ott lakik, mikor egy kérvényt adott le a városban, hogy a háza előtti területet megvehesse. Kora irodalmi életében tehát nem vett részt túlságosan aktívan, művei azonban népszerűek voltak. Göre-köteteit a legkisebb falvakban is olvasták, és települések versengtek, hogy melyikük Lepénd falu eredetije, s mi sem bizonyítja jobban ismertségét annál, hogy még életében, 1913-ban kötelező olvasmány lett az Egri csillagok. Jól meg is ijedt ettől, ezért elejétől a végéig átírta. Azt mondta, a diákoknak csak jót szabad a kezükbe adni.

Index: - Miért lett mára Gárdonyiból ifjúsági író?

BZ: - Valószínűleg azért, mert kevesen ismerik. Amikor nekikezdtem a monográfia megírásának, magam is azt hittem, hogy valamennyire tisztában vagyok Gárdonyi munkásságával, ám a kutatások előrehaladtával arra döbbentem rá, hogy nem így áll a dolog. Vajon hányan tudják, hogy Gárdonyi életműve több mint hatvan kötetnyi? És ebbe még nem számoltuk bele azokat a korai alkotásokat, melyeknek újraközlését megtiltotta - fiait kérte meg, hogy tüntessék el ezeket a köteteket. Megjegyzem, Gárdonyi értékítélete jól működött: hihetetlenül nagy erőfeszítésembe telt egyet elolvasnom ezek közül a kezdeti írások közül.
Talán azért nem forgatjuk Gárdonyi könyveit, mert csökkent az olvasási kedv, és főleg a komoly irodalom iránti érdeklődés hagyott alább. Az ő kötetei igen súlyos filozófiai anyagot hordoznak. Ne felejtsük el, hogy bár 17 évesen befejezte iskoláit, hatalmas ismeretanyagot sajátított el autodidakta módon, s könyvtárában 16 féle nyelven találhatók könyvek! Ő maga azt mondja, hogy négyszer esett át világnézeti forradalmon - az utolsó során például a katolicizmust a hindu filozófiával elegyítette. Tehát, ha nem is mindig teljesen rendszerezett, de jelentős filozófiai tudással bírt. A láthatatlan ember is tele van filozófiai részekkel - az persze más kérdés, hogy ha ifjúsági könyvnek tekintjük, ennek nem tulajdonítunk jelentőséget.

Index: - Miért éppen Gárdonyi Géza a monográfia témája?

BZ: - Elsősorban a múlt század második felétől napjainkig terjedő korszakok irodalma érdekel, és emellett felkérést is kaptam a könyv megírására. Egy sorozat részeként jelent volna meg a Gárdonyiról szóló kötet, ami néhány éve el is készült. A kiadó és köztem azonban véleménykülönbség merült fel a könyv természetét illetően: nem akartam, hogy elsősorban életrajz legyen, ahogy a sorozatszerkesztő kívánta, így visszavontam a megírt monográfiát. Évekig pihent kiadatlanul, s később a Vár ucca Műhely jelezte, hogy megjelentetné. Így született meg a kötet 2003-as évszámmal 2004 tavaszára.

Index: - Milyen irodalomszemléletet képvisel ez a kötet?

BZ: - Mivel a könyv egy sorozat számára készült, nem teljesen tükrözi a hozzám legközelebb álló irodalomszemléletet - bizonyos mértékig alkalmazkodtam a kiadó elképzeléseihez. Találunk benne életrajzi részeket, és igyekeztem felrajzolni a kultúrtörténeti hátteret is, de legfontosabbnak a művek elemzését tartom.

Index: - Milyen elemzések ezek?

BZ: - Egy ilyen könyv nem viseli jól a szigorúan vett hermeneutikai hozzáállást, és talán az kevéssé is jellemző rám. Elsősorban arra törekedtem, hogy az a kíváncsiság tükröződjön az értelmezésekben, ami Gárdonyi művei iránt bennem volt, és ha lesz a könyvnek olvasója, akkor benne is felkeltse ugyanezt az érdeklődést.

Index: - Hogyan ajánlaná a mai olvasóknak Gárdonyit?

BZ: - Gárdonyi állandó belső mozgásban lévő személyiség, az pedig, hogy a „nagy átírók” közé tartozik, rendkívül érdekessé teszi művei olvasását. Ha létezik olyan elvetemült olvasó, akit érdekel az írói pálya alakulása is, annak azt tudom javasolni, hogy szerezzen be különböző kiadásokat a könyvekből, és hasonlítsa össze a szövegeket: garantáltan nagy meglepetések fogják érni. Rendkívül izgalmas, hogyan változik az író egyénisége, és különösen napjainkban van arra szükség, hogy a műveken átütő - de nem a művek mögött álló! - embert megismerjük. Érdekes kép bontakozik majd ki előttünk egy olyan szerzőről, akinek mindenek előtt legnagyobb témája a több oldalról megközelített és ábrázolt szerelem volt. A mai és a leendő olvasóknak is ajánlom a műveket. Még szeretnék hinni abban, hogy ez a faj nem vész ki a földről.