Új év, új ember. Bár a meló, a lakás, a hálószoba meg az ember a régi, ilyenkor nem árt kitakarítani az agyunkat, és új tudattal vágni az évnek. Első szabály: mindenkinek van valami hülyesége - de főleg a férfiaknak. Éppen ezért nem érdemes túl gyakran lecserélni őket, mert akkor kidobjuk, mire megszoknánk. Aztán jön egy új, aki ugyan nem hajítja a büdös zokniját a csap szélére, de az üres edényeket mániákusan visszarakja a hűtőbe.

Második szabály: merjünk hinni a farkasokBAN! Nem elég “nekik” hinni, a férfit, a belső, tiszta erejét kell a szívünkbe zárni. Azt az ártatlan kisfiút, akit azóta jó sok bénázó, frusztrált, nyávogó és anyagias nőstény vadállattá torzított.

Harmadik szabály: szerencsétlenkedni emberi dolog. De azt utólag beismerni, az már valami! Nehéz, baromi nehéz, állati nehéz - de hasznosabb, mint a másikra hárítani a felelőséget, azaz a baromságunkból eredő veszekedés okát.
A lényeg: semmi hiszti meg nyüszítés meg üvöltözés. Akkor sem, ha leszakad az ég, vége a világnak, vagy nincs kéznél a mobil, hogy felhívjuk a legjobbat, vagy a mamát. Mert a férfi ezt nem fogja érteni, mert nem érzi. Nem erre találták ki, ez mindig is női dolog volt, nem kéne erőltetni. (Bár a férfi érzékenyebb, mint hinnénk.)

A tavalyi botlásokat pedig felejtsük el! Jusson eszükbe a pizzahordó fiú szexis feneke, a szomszéd egyetemista alsónacija, amiben a szemete hordja le, meg a pultos srác nedvcsöppentő mosolya. Mert - valljuk be őszintén - ezektől vannak pajzán gondolataink, naponta. Bár egyre “szabadabban” élünk, mégiscsak nők vagyunk, azaz fontosabb a család biztonsága, mint egy kapudöngető dugás a szomszéd lépcsőházban. Ezt persze tagadhatjuk, játszhatjuk a menő szupervument, de a biológiai óránk ketyegni fog.

Azt azonban ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a férfi egyedül nem elég a félrelépéshez. Ehhez legalább két nő kell: akit- és akivel megcsalnak. Az előbbin múlik az, hogy az utóbbi a biológiai ösztön kielégítésének eszköze lesz-e, vagy vetélytárs. Mert embernek sem mindegy, reggel ki mellett ébred fel.

Sajnos a bigcsöcs, a dús és csillogó haj, a feszes bőr és a hibátlan mosoly egyre fontosabb tényezők lesznek - ez tény. De ezektől még a hímtagnak nem lesz nyugodt, meleg és békés fészke, ahova a mindennapi rohanás után HAZAtérhet.

Számomra az év feladata, hogy a mindennapi munka - átkozott emancipáció! -, a saját nyűgöm és a gyermekkoromból hozott hülyeségeim ellenére otthont teremtsek emberemnek, és természetesen magamnak. Nem lesz egyszerű…

De ez már egy másik történet...