Perlaki Róbert a Veszprémi Petőfi Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház díszlettervezője és szcenikai vezetője. A Színművészeti Egyetemen és a Veszprémi Egyetem színháztörténet szakán szcenikát tanít. A megye Pro Comitatu-díjjal, a város Gizella-díjjal ismerte el eddigi munkásságát. A múlt évad végén megkapta a Petőfi Színház örökös tagja kitüntető címet. Pályafutása során a magyar színházi élet legnagyobbjainak előadásaiban működött közre.

- A díszlettervező valójában művész vagy technikai szakember?

Perlaki Róbert: - Elsősorban művész és másodsorban szakember - mindkettő nagyon fontos. Az is lényeges, milyen látvány jelenik meg a nézők előtt, azonban ugyanilyen sarkalatos pont, hogy a színészek számára kényelmesen és biztonságosan használható-e a konstrukció. Az elkészítés technikai folyamat, melynek során rengeteg összetevővel kell egyszerre tisztában lennie a tervezőnek, és azoknak megfelelően kell megalkotnia a színpadképet. Sokan úgy dolgoznak, hogy megálmodják a képet, és csak aztán törik a fejüket, miként is lehet ezt működőképessé tenni. Én máshogy fogok hozzá: előbb megtalálom azt a szerkezetet, ami megfelel a működés kívánalmainak, és ehhez kapcsolom a látványt.

- Mennyire engedheti szabadon a fantáziáját egy tervező és mennyire szabnak határt a rendező kívánságai vagy a körülmények?

PR: - A díszlettervezés alkalmazott művészet, így nem csak a tervező fantáziájának függvénye a végeredmény. Persze rendezője válogatja: valaki egyáltalán nem mondja meg, milyen látványvilágot szeretne, inkább az általam kitalált két-három változat közül választ, valaki pedig nagyon is jó tudja, mit akar. A rendezőnek nagy a hatalma, de a színház közös munka, minden egyes kis fogaskerék része a sikernek vagy bukásnak. A képlet előadásonként változik – túl vagyok több mint 700 bemutatón, és nem találkoztam még kétszer ugyanolyan szituációval.

- Hogyan indul a tervezés folyamata?

PR: - A darab elolvasása után tartunk egy produkciós tervtárgyalást. Ez az első megbeszélés, ahol összeül a rendező, a tervező és a technikai vezetők, és mindenki elmondhatja az ötleteit. Ehhez ismerni kell az adott színház körülményeit, felszereltségét, mit tud a lámpaparkja, milyen a színpadi alsó- és felsőgépészet, a hangtechnika stb. Aztán a díszlettervező kitalál valamit, leskicceli, leméretezi, makettezi. Amikor nehezen megy, hetek kellenek hozzá, néha pedig két éjszaka alatt összeáll - attól függ, hogy jön-e az ihlet.

- A veszprémi és a székesfehérvári színháznak milyen a technikai felszereltsége?

PR: - Fehérváron májusban bezárták a színházat és teljes rekonstrukciót hajtanak végre. Jelenleg csak a főfalak állnak, 2005 második felére tervezik az átadást. A színpadot modern technikával szerelik fel, így az a színház - ebből a szempontból - pozitív irányba halad. Nem így a veszprémi. A Petőfi Színház gépparkja meglehetősen elavult. Húsz évvel ezelőtt modernnek számító berendezésekkel szereltettük fel a színpadot, ám két évtized nagy idő. A színháztechnika azóta óriási fejlődésen ment keresztül. Ami Európában a legjobbnak számít, azt Magyarországon is be lehet szerezni, de hát ehhez pénz kellene, abból pedig kultúrára sosem jut elég.

- Munkája során került már szembe megoldhatatlannak látszó helyzettel?

PR: - Ennek a szakmának az a lényeges pontja, hogy mindent meg kell oldani. Talán nagyképűen hangzik, de előttem nincs lehetetlen.

- Bármilyen képtelenséget kitalálhat a rendező?

PR: - Nem tud olyan képtelenséget kitalálni, amit egy jó díszlettervező ne tudna megcsinálni. Természetesen az az ideális, ha ismerem a színházat, ahová a díszletet tervezem. A nézőtérről lehet, hogy minden színpad egyforma: deszkái és függönyei vannak, a tervező szemével nézve azonban nincs két ugyanolyan. Ha pedig egy előadás utazik, az tovább bonyolítja a helyzetet. Az egész építményt az adott helyszínre kell adaptálni: valamikor hozzá kell tervezni, valamikor bizonyos elemeket el kell hagyni, újra kell gondolni a részleteket. Szerencsére általában előre tudom, hol fogjuk játszani a darabot, és ezt számításba vehetem. Emiatt van meg nekem az ország összes színpadának pontos leírása. A mögöttem lévő 43 évad alatt mindennel találkoztam már a színpadon: tűzzel, vízzel, gőzzel, köddel, folyóval és úszómedencével egyaránt.

folyt. köv.

Kőváry Ágnes