Egy biztosítási szakember, egy gyógyszeripari szakember, egy fémipari-, egy hajászati- és egy reklámszakember. Ők a Barbi gyilkosok. A népszerű rockzenekart a gitáros, Véreskezű Németh János mutatja be.

Index: - Egy rólatok szóló írás punkként határozza meg a stílusotokat. Egyetértesz ezzel?

Véreskezű Németh János: - Aki a cikket írta fölhívott, hogy minek tituláljon minket: posztpánk, hungaroposztpánk vagy intellektuális hungaroposztpánk együttesnek. Nyilvánvaló, hogy a leghosszabbat választottam. A kategorizálás nem lényeges dolog. Mindig a legvadabb ötletekbe kapunk bele. Olyan stílusban játszhatunk, amihez éppen kedvünk van, mert nem leszünk miatta huszadik helyett a hetvenedikek a slágerlistán, ugyanis rajta se vagyunk. Ebben rejlik a zenekar szabadsága.

Index: - Van valami koncepció az együttes neve mögött? Tiltakozás a fogyasztói társadalom ellen, provokáció?

VNJ: - Az együttes eredeti neve Játék és muzsika tíz percben, avagy a Barbi gyilkosok. Ez akkor született, amikor én még nem játszottam itt. Az elnevezésben nem kell mélyebb értelmet keresni, csupán egy vicc. Nincs küldetéstudatunk, azért zenélünk, hogy jól érezzük magunkat és levezessük a feszültséget. Rólunk szól, magunknak csináljuk.

Index: - Három-négy koncert nem kevés egy évben?

VNJ: - Mi nem megyünk ide-oda, ilyen-olyan sikerek reményében – ezeknek semmi jelentőségük. Minek játsszak lepattant kultúrházakban? Akit érdekel, az el fog jönni értünk ide is, aki meg nem kíváncsi ránk, bárhol van, úgyse jön. Az URH például, annak idején csak párszor lépett fel, de a mai napig emlegetik. Nem kell állandóan koncertezni. Sokan ott rontják el, hogy ha már két hete együtt játszanak, azt gondolják: "kész a zenekar, jók vagyunk". Elindulnak, és gyorsan leégetik magukat az összes környező településen. Ha várnának, fejlődnének, jobban járnának. Biztosan akadnak olyanok is, akik már láttak minket, és köszönik szépen, többet nem kérnek belőlünk, de azt hiszem, nekünk viszonylag nagy a közönségünk. Annak ellenére, hogy Veszprémben nem tolonganak a rockkoncerteken, a miénket 100-150 ember meghallgatja. Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a városban nem cseng rosszul a Barbi gyilkosok név.

Index: - Milyen lehetőségei vannak egy rockbandának Veszprémben?

VNJ: - Próbahelyünk szerencsére van, de a fellépés már nehezebb ügy. Mindenhol horrorisztikus összegeket kérnek el azért, hogy játszhassunk. Bérleti díj nélkül is elég drága az ilyesmi: november eleji fellépésünk húszezer forintba került. Fejenként ötezret még megért nekünk, hogy zenélhessünk, mert ha elmentem volna a barátnőmmel EDDA-ra, azért is fizettem volna ennyit, így meg legalább jó koncerten voltam.

Index: - Mondott már véleményt rólatok hozzáértő ember?

VNJ: - A rockzenéhez mindenki borzasztóan ért, és mindenki nagy szakértő. Többen azt mondták, hogy jók vagyunk, csak ne énekeljek. De ha az a szám közel áll a szívemhez, miért ne tenném? Nagyon jól tudom, mi kellene ebbe a zenekarba: egy jó énekesnő, két jó gitáros, egy basszusgitáros meg egy profi dobos. Csak az már nem a mi együttesünk. Inkább legyen ez olyan, amilyennek mi szeretnénk!