Ha tetszik Amerika, ha tetszik az édesanya és ezernyi más közös szál felfedezhető Fenyvesi Ottó és Szűgyi Zoltán költészetében, summázta elmélyült elemzésében Jankovics József irodalomtörténész a közelmúltban rendezett kettős könyvbemutatón a Művészetek Házában.

Jankovics József, az akadémia irodalomtudományi intézetének szaktekintélye Fenyvesi Ottó "Blues az óceán felett" és Szűgyi Zoltán "Amint vagyok" című köteteinek összehasonlításában más érdekességekre is ráirányította hallgatósága figyelmét.

Mindkét alkotó a Vajdaságból települt át az anyaországba, életútjuk addigi párhuzamait a folytatások is visszhangozzák. Témaválasztásaik, nemzedéki élmény-azonosságaik, egyéni életútjuk más hasonlóságai a most megjelent új köteteikben egészen kézenfekvő felismerésként fogalmazódhatnak meg, mondotta az irodalmár.

Az est folyamán a frisskötetes szerzők - mintegy visszaigazolva az elemzést - azt a hosszú verset olvasták fel, amelyet édesanyjukról írtak. Amerikai útjaik élménye a párhuzamok mellett annak módozataira is példát adott: miként lehet nagyon hasonló és hasonlóan ambivalens érzéseket saját költői világukban finom különbségekkel megjeleníteni.

Jankovics József a paralell jelenségeken túl arra is kitért, hogy Fenyvesi inkább a halmozásokkal, a hömpölygő beszédmóddal, Szűgyi az elmélázóbb szemlélődéssel, az egyes élmények megragadásának körbejárásával kívánja felmutatni a megragadni kívánt témát.

Az esten a két szerző barátságuk születésének történetét is elmesélte a maguk sajátos élményeinek fényében. Kezdetben Sziveri János, Tari István és Szűgyi Zoltán kötöttek barátságot az Újvidéki egyetemen. Akkoriban Szűgyi éppen az orvosiról váltott a bölcsészkarra és a barátok csakúgy kacérkodtak a képzőművészettel, mint az irodalommal. Később Tari Istvánnal egy kicsit eltávolodtak egymástól és a pezsgő egyetemi, művészeti élet hozta magával Újvidéken, hogy hamarosan Fenyvesi Ottó vált a triumvirátus harmadik tagjává. Ennek főként Fenyvesi képzőművészeti indíttatásai jelentették a gyújtópontját, amely később vált irodalmi kapcsolódássá.

Fenyvesi Ottó emlékezéséből az is derült ki, hogy kiállításokon, azok megnyitóin figyeltek fel egymásra. Akkoriban Jugoszláviában, az ott élő kisebbségi magyarsághoz sokkal szabadabban jutottak el az európai művészet haladó törekvései, hatásuk jobban érvényesülhetett, mint Magyarországon. Ennek az egészen más életérzésnek a megnyilvánulásaként emlékezett Fenyvesi Ottó egy Sziveri Jánossal közösen tett anyaországi látogatásra, amikor szakmai megbeszélésen kellett volna amolyan fegyelmezett székfoglalókat tartaniuk, de az itteniektől eltérő magatartásuk szinte megbotránkoztatta a többieket.

Az est különös légkörének kialakításához Bolla Tibor és Czigány Attila bluesharmonikások igényes és hiteles, rendhagyó közjátékai is nagyban hozzájárultak.

aDryAnn