Tizennyolc éve születtél egy cigánytelepen, s most, önálló életed hajnalán, a szekszárdi nevelőintézet kapuja előtt állsz, annak immár háttal, és nekiindulsz a világnak az évek során felgyülemlett kétszázezer forintnyi családi pótlékkal a zsebedben. Fővárosi fiatalember szeretnél lenni, lakást, munkát és családot remélsz. A Keletibe fut be a vonatod...

A Cigánylabirintus kalandjáték fehérembereknek, akik otthon, karosszékben ülve próbálhatják ki, milyen rézbőrűnek lenni 2004-ben Magyarországon. A kötet műfajilag a néhány éve divatos "Kaland, játék, kockázat" sorozatba illik. A rövid epizódok végén vagy a dobókocka dönti el, hogyan alakul a történet, vagy választhatunk néhány lehetőség közül, megszabva ezzel, milyen irányt vegyen a főhős, azaz az olvasó sorsa.

Az én életutam a budapesti romavilág jellegzetes helyszíneire vezetett, s közben sok mindent megtanultam arról a szóról, ami addig egyáltalán nem érdekelte hősömet: cigány. Gürcöltem építkezésen, kutyatelepen, kínai piacon, bután néztem a "cigánymentes övezet" feliratra albérletem falán, s mikor kórházba kerültem, hallottam, hogy munkahelyi sérülésem láttán az orvos azt dörmögi: "mit ki nem találnak ezek, hogy ne kelljen dolgozni".

A legdöbbenetesebb élményem az volt, hogy mindvégig jóképű, nyíltszívű csávónak képzeltem magam, s egyetlen pillanat alatt eszméltem rá: már jó ideje piás, üvöltöző hajléktalan vagyok, aki kevertet csempész az átmeneti otthon hálószobájába. Egyszerűen nem érzékeltem a lecsúszás fokozatait - minden lépésem logikusnak és következetesnek tűnt.

A sztori vége egy vidéki tejgyár alkesz munkásaként ért, aki összejött egy Renáta nevű nővel, mert az elég megbízhatónak látszott. Nem nagy tragédia, belelestem a többi befejezésbe: rosszabbul is végezhettem volna. Csak hát, nem így képzeltem.

A könyv nem mentes a sztereotip helyzetektől, s legyintve intézném el a "didaktikus" jelzővel, ha nem gondolkodnék még most is azon: hol rontottam el. Talán nem kellett volna lemenni a Moszkva téri emberpiacra, talán vissza kellett volna utasítanom Bulldog mamelukjának húszezresét egy kétes kimenetelű éjszakai kirándulás során, vagy ki kellett volna állnom a jogaimért az első állásinterjún és nem szomorúan hazabattyogni. Nem tudom.

Csak annyi biztos, hogy a cigánykaland számomra véget ért, újra szőke vagyok és sápadt, ezért én megtehetem, hogy egy jobb befejezés reményében, megint az első oldalra lapozok.

Hatost dobhattam, hogy ráleltem erre könyvre.

(Kardos Péter - Nyári Gábor: Cigánylabirintus. Jonathan Miller Kft.; 2004)