A "zonta" sziú indián kifejezés, azt jelenti: segíteni akarás. Ezt a nevet viseli az a nemzetközi hálózat, melynek helyi szervezete a Zonta Veszprémi Hölgyklub. A klub nőtagjai azon mesterkednek, hogy a szociális segítségnyújtást a művészetpártolók ösztönzésével kössék össze. Farkas Beátával, a klub alapítójával beszélgettünk.

Index: - Mi a Zonta legfőbb célja?

Farkas Beáta: - A Zonta olyan nők klubja, akik amellett, hogy saját hivatásukban, munkájukban helyt állnak, készek arra, hogy támogatást adjanak a környezetükben élő rászorulóknak. A szervezet nemzetközi: Amerikában indult 1919-ben, s azóta a világ minden tájára eljutott. A keleti blokkban 1989 után alakultak az első klubok: Magyarországon, Oroszországban, Szerbiában, Szlovákiában, Lengyelországban - s tervezik a romániai és bulgáriai terjeszkedést is, mivel a karitatív segítségnyújtásra mindenhol egyre nagyobb szükség van. Magyarországon először Szombathely lépett be a nemzetközi hálózatba, minket pedig a budapestiek előztek meg néhány hónappal. A szombathelyieket az osztrákok keresték meg, a fővárosiakat az amerikaiak, mi pedig a németekkel, az aschaffenburgi hölgyklubbal kerültünk szorosabb kapcsolatba. Személy szerint Liselotte Schellert-Hock asszony keresett meg az alapítás gondolatával. A klub azóta is sokat segít nekünk, tagjaival személyes jó barátságok születtek, rendszeresen látogatják az általunk szervezett rendezvényeket.

Index: - Mik ezek az események?

FB: - Legnagyobb rendezvényünk - s ez most éppen aktuális - az adventi koncert, amit december elején rendezünk meg a Mendelssohn Zenekarral, s amit minden alkalommal rengetegen hallgatnak meg. Ennek bevételét jótékony célra ajánljuk fel, azaz, aki eljön és jegyet vált, máris adakozott. Idén - ahogyan már többször is megtettük - egy fiatal veszprémi művészt támogatunk a befolyt összegből. A hangversenyt 1993 óta kiállítás előzi meg, amit a polgármesteri hivatal aulájában tartunk. A művészek az eladott műalkotások árának 35 százalékát ajánlják fel a klub részére, ami szép összeget tenne ki, ám sajnos nagyon kevés a vásárló - Magyarországon, illetve Veszprémben az igazán színvonalas művészeti alkotásokra nem sokan áldoznak. Hogy a művészetpártolás gyakorlatára ráfér az ösztönzés, annak egyrészt anyagi, másrészt szemléletbeli okai vannak. Akinek lenne rá anyagi fedezete, annak igénye nincs rá, ahol pedig az igény már megszületett, ott a pénz hiányzik – ez a magyar értelmiségi csapda. Bár örömmel látom, hogy az utóbbi években néhány polgár nagyon nagy hangsúlyt fektet a kultúra támogatására, mégis azt kell mondanom: elkél még a segítség.

Index: - A klub összeköti a szociális segítségnyújtást a művészet támogatásával. Hogyan született meg ez az elképzelés?

FB: - A rászoruló emberek tömegének ellátására már létezik egy szociális háló, ami többé-kevésbé működik is. A Zontának nem az az elsődleges célja, hogy használt ruhát és élelmet osszon, bár természetesen ez elől sem zárkózunk el. Amire a veszprémi hölgyklub a hangsúlyt helyezi, az a mecenatúra intézménye. Művészetkedvelő ember vagyok, s miután belelátok a magyarországi alkotók életébe, nem állíthatom, hogy nagyon jól megy a soruk. Ezért a művészetet, s azon belül a fiatalokat pártoljuk és pártfogoljuk. Felvettük a kapcsolatot a veszprémi Művész Céhhel, s ennek nyomán születnek kiállításaink, ahol idén a Lugossy házaspár munkáit mutatjuk be. A művészek támogatása azonban nem kizárólagos tevékenységünk: segítettünk már olyan egyetemistákat, akik nehéz anyagi körülmények között élnek, mégsem kapnak szociális segélyt, alakulásunk évében pedig az értelmileg akadályoztatott gyerekek otthonával vettük fel a kapcsolatot: olyan görgős ágyat adományoztunk nekik, ami mozgásérzetet ad a mozogni képtelen kisgyerekeknek. Minden szenteste vacsorát viszünk a hajléktalanoknak; ebben nagy segítségünkre vannak a veszprémi vendéglátó egységek, különösen a Cserhát étterem. Mivel a vendéglők az ünnepekre bezárnak, a 24-én megmaradt ételeket melegen elszállítjuk a hajléktalanoknak, és karácsonyi hangulatot varázsolunk nekik. Ősszel szüreti bált, tavasszal pedig húsvéti locsolóbált tartunk, ezeken kívül pedig előadásokat rendezünk – legutóbb fennállásunk tízéves évfordulója alkalmából hívtunk meg előadókat. Mindig olyan hölgyeket látunk vendégül, akik magukénak vallják a klub szellemiségét. Tevékenységünk tehát meglehetősen szerteágazó, s nem csak a művészetekre korlátozódik.

Index: - Miért fontos az, hogy a klub tagjai nők?

FB: - A Zontát alapító asszonyok 1919-ben meg akarták mutatni a férfitársadalomnak, hogy képesek vezetni és fenntartani egy Rotarihoz vagy Lions-hoz hasonló szervezetet. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Zonta e két szervezet női párja a világban. Persze nem kizárt, hogy férfiként valaki klubtag legyen nálunk, de ilyet még csak egyetlen esetben láttam, Amerikában. Meg szokták kérdezni, mennyire fontos számunkra az emancipáció, de mi nem szeretjük ezt a szót. A hasonló szellemiség köti össze a klub tagjait. Elsősorban gondolkodó embereknek tartjuk magunkat, s a hangsúly nem azon van, nők vagyunk-e vagy férfiak.

Index: - Tehát mára inkább csak hagyomány, hogy a társaság hölgyekből áll?

FB: - Az első klub létrejöttekor - a huszadik század elején - a nők szerepe főként a háztartás vezetésére és a gyereknevelésre szorítkozott, ma azonban az önállóság bizonygatására semmi szükség, hiszen mindannyian dolgozunk és nem kérdés, meg tudunk-e szervezni egy rendezvényt, vagy fel tudjuk-e venni a kapcsolatot más intézményekkel. Kifelé tehát nem kell bizonyítanunk, a klubon belül azonban még mindig nagyon fontos az önállóság, szervező képesség. Például ahhoz, hogy valaki elnök lehessen, ez elengedhetetlen feltétel. Van olyan tagunk, aki alapító, de véleményem szerint soha nem lesz elnök, mert nem érez magában ehhez affinitást, és arra is volt már példa, hogy olyasvalakiben láttuk meg a vezetéshez szükséges képességeket, aki nem hitte, hogy ezek birtokában van. Ha egy ilyen embert meg tudunk győzni arról, hogy tényleg alkalmas, akkor átlépheti önmaga árnyékát, bizonyíthat önmaga előtt, és ez hatalmas fejlődés. Kétévente új elnököt kötelező választanunk. Jelenlegi elnökünk Porkoláb Éva, szintén alapító tagunk.

Index: - Mi az az öröm, amit megtalál ebben a tevékenységben?

FB: - Nagyon sok értékes emberrel találkozom itt, és azon kívül, hogy másoknak segítünk, a tagoknak is sokat nyújt a klub. A Zonta révén a világ legkülönbözőbb tájairól származó emberekkel cserélhetek eszmét, akiktől rengeteget tanulhatok: ha például tanárként szükségem van rá, meglátogathatok egy külföldi gimnáziumot, megnézhetem, hogyan folyik ott az élet, s ők is eljönnek, ha érdekli őket, hogyan dolgozunk mi. Mindez pedig hasznos - mind szakmailag, mind emberileg.

Index: - Tíz év után is ugyanolyan lelkesedéssel vesz részt a klub életében, mint az alapításkor?

FB: - Négy évig voltam elnök és még két évig képviseltem a magyar klubokat Európában. Hosszú időn át dolgoztam aktívan a szervezetben, s ez rengeteg energiát és időt vett el a családomtól és a munkámtól. Az utóbbi időben kevesebbet foglalkozom a Zontával, s - bár volt a sorrend már fordítva is - most a család és a munkám lett az első. Nyelviskolát működtetek, és ez sok időt, energiát igényel. Hála Istennek, bebizonyosodott, hogy sok-sok vezetésre alkalmas személy akad még közöttünk, s az embernek képesnek kell lennie háttérbe húzódni, teret adni másoknak - úgy érzem, ez is nagy feladat.