A Lovassy Gimnázium után a keszthelyi Agrártudományi Főiskolán végzett, a gyulafirátóti Jó Barátság Tsz-nél, a Veszprémi Tejiparnál, majd a megyei tanács mezőgazdasági osztályán dolgozott. Hároméves algériai kitérő után tért vissza korábbi munkahelyére, ahol vadászati, majd kistermelői felügyelő lett. 1990-ben került a városi önkormányzat termelés-ellátás felügyelet osztályára, 1991-től a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark igazgatója.

Index: - Az alapítvány mennyire játszik fontos szerepet az állatkert életében?

Sigmond István: - Az 1991-ben októberében létrehozott Kittenberger ZOO Alapítvány alapvető célkitűzése a természetvédelmi, környezeti nevelési, oktatási célok támogatása, másfelől, hogy az állatkert zoológiai, technikai és szellemi fejlődését segítse. A lámakifutó, az Afrika-kifutó alapja, a pelikános ivókút alapítványi pénzből épült, a medvekifutó és a madárház pályázati önrészének egy darabját, a flamingóháznak, a párduckifutónak, a makákók és a kapucinus majmok kifutójának, a pénztárfülkének és a székely kapu rekonstrukciójának pályázati önrészét pedig teljes egészében az alapítvány állta. Az alapítvány katalizálni képes az állatkert fejlődését, segítségével a legszűkebb esztendőkben is előbbre tudtunk lépni.

Index: - A helyi tevékenység mellett országos szinten is komoly feladattal bízták meg...

SI: - Hat éven keresztül voltam a Magyar Állatkertek Szövetségének elnöke, 1995-től 2001-ig, s azt hiszem, sikerült egy kicsit más gondolkodásmódot vinnem a szövetség munkájába. Tulajdonképpen 1995-től kezdve folyamatosan azon dolgoztunk, hogy olyan állami alap jöjjön létre, ami az állatkertek működését elősegíti és támogatja. Jellemző, hogy az akkori minisztériumi főosztályvezető számára nekem kellett elfaxolnom azokat a rendeleteket, amelyek értelmében lett volna jogalapja cselekedni - ebből is látszik, mennyire nulláról kellett indulnunk. A munka 2003-ban érett be, amikor a Kulturális Örökség Minisztériumában létrehozták azt az alapot, ahova a magyar állatkertek évről évre pályázhatnak.

Index: - Az állatkert hogyan tudja új fajokkal gazdagítani állományát?

SI: - A vásárlás mellett döntően az állatkertek közötti csere útján tudunk állatokat beszerezni. Az utóbbi években - és ebben a holland állatkertek járnak az élen - nem ritka, hogy értékes egyedeket egész egyszerűen odaajándékoznak egy másik intézménynek. Ebben az esetben egyetlenegy kritériumnak kell megfelelni: biztosítani kell az ajándékozó által elvárt állattartási feltételeket. Ezek viszont nem csekélységek.

Index: - Hogyan tudná megfogalmazni az állatkertek feladatát?

SI: - Az európai uniós definíció szerint az állatkertek olyan intézmények, amelyek azért jönnek létre, hogy a vadon élő állatokat kultúrközegben mutassák be. Az az intézmény tekinthető állatkertnek, amely egy évben legalább hét napon keresztül fogad látogatót, az állatokat a természetes igények figyelembevételével tartja, azzal a céllal és szándékkal, hogy a társadalom természetvédelmi érzékenységét erősítse. Emellett a fajok fennmaradását szolgáló tenyészprogramokban vesz részt, s olyan kutatási tevékenységeknek részese, amelyek az állatok, illetve környezetük jobb ökológiai megismerését szolgálják…
Öncélúan nem szakítunk ki természetes környezetéből és közegéből egyetlen állatot sem. Ahogy a közgondolkodás és az anyagi lehetőség változik, úgy bővülnek a bemutatási lehetőségek – és ezek visszahatva hihetetlen nagy nevelő hatást képesek elérni. A látogató akár akarja, akár nem, a környezetével együtt kénytelen látni az állatot, ahol el tud bújni, rejtőzködni. Eklatáns példa a farkaskifutónk: a benne lévő farkasok sokszor nem látszanak. A kiadott kérdőíveken a magyar vendégek nagy része épp ezért azt nyilatkozta, hogy rossz az elhelyezés, a német látogatók viszont a medvekifutóval együtt a farkasokat az első helyre teszik. Lehet, hogy meg kell keresni a farkast vagy a medvét, de ha valaki eljön egy állatkertbe, legyen már tíz perce arra, hogy felkutassa az állatot. Ez a szellem határozta meg a párducok új kifutójának építését is, őket is meg lehet majd találni, de lehet, hogy türelem kell hozzá.

Index: - Miben látja a hosszú távú fejlődés lehetőségét?

SI: - Az egykori állatkerti egység - állatkert, vidámpark, motel, vendéglő - szétdarabolódott, helyre nem állítható, de valami ilyet kell újból összerakni, hogy önfenntartóvá váljék az intézmény. Ez kőkemény gazdasági cél, mégis ez lehet a hosszú távú fennmaradás záloga. Ma ahhoz, hogy az állatkert önfenntartó legyen, 1600 forintos jegyet kellene bevezetnünk - jelenleg a felnőtt belépő 720 forintba kerül. Amíg nincs meg a fizetőképes kereslet, addig nincs értelme emelni a díjakat. Mégis van mire alapoznunk, idei működési költségvetésünk 172 millió forint, ebből saját bevételünk 118 millió.

Index: - Egy ilyen típusú intézménynél meghatározó az összes munkatárs szerepe...

SI: - Könnyű helyzetben vagyunk, mert minden állatgondozónk képesített szakember - legalább középfokú végzettséggel -, s ez azért fontos, mert az igazi szakember képes jól felismerni az állatok igényeit, helyesen tudja értékelni viselkedésüket és reakcióikat, és átlátja a saját területének összefüggéseit is.

Index: - Van kedvenc állata?

SI: - Természetesen az összes kedvenc, s nem könnyű megmondani, hogy az egyenlők között ki a legegyenlőbb. Rendkívül fontosak a csimpánzok és Suzy, az elefánt, mert ahogy őt annak idején elhoztuk Eszékről, az örök nyomot hagy az emberben. A Balkáni-háborúban az eszéki állatkert pont a két arcvonal között feküdt. Akkor épp nem lőttek, amikor felpakoltuk - nem egykönnyen - az elefántot... De lehet azt a bukázó sast nem szeretni, aki köszön mindenkinek, aki az állatkertben dolgozik? Meg vagyok róla győződve, hogy talán még a kígyók is megismerik az állatkerti munkatársakat, és pontosan tudják, hogy azok az emberek ide tartoznak. Kénytelen vagy észrevenni a szeretetüket, mert különféleképpen, de jelzik...