Immáron több mint ötven esztendeje, hogy Vágfalvi Ottó festi a Balatont, s emellett az ország szinte minden szép táját megörökítette már a vásznon. Ezen kívül megszámlálhatatlan portrét is festett híres vagy kevésbé ismert emberekről. Az évek során számos kiállításon találkozhattunk műveivel - a legutóbbit néhány napja zárták be Balatonfűzfőn. Ahogy Albrecht Sándor írja Vágfalviról szóló könyvében: "A Balaton kezdettől fogva tartja, s ma sem ereszti..." Fűzfői otthonában ültünk le a mesterrel egy kicsit beszélgetni.

Index: - Ön Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Szerencsen született. Hogyan lett a Balaton rabja?

Vágfalvi Ottó: - Véletlenül kerültem ide. Elvégeztem a Képzőművészeti Főiskolát, de nem tudtam elhelyezkedni, mint középiskolai rajztanár. Azt tanácsolták, hogy itt, Balatonfűzfőn keressek munkahelyet. Először a Papírgyárba irányítottak, de a Nitrokémiánál kötöttem ki. Mivel ábrázoló-geometriát is tanultam, szerkesztő-technikus lettem, de pár nap múlva lehívattak a pártbizottságra, ott azt mondták, hogy szerveznek egy propaganda-rajzoló osztályt. Festhettem is, például Lenint, Sztálint, Rákosit, a kiváló dolgozókról portrét és munkaábrázoló képeket. 1951-ben képzőművészeti kört szerveztem a művelődési házban, ahova az itt élő diákok és mérnökök jártak. 1957-ben megpályáztam és el is nyertem a művelődési ház irányítását. Húsz éven keresztül vezettem az intézményt, s persze bekapcsolódtam a Veszprém megyei képzőművészeti életbe is.

Index: - Miként alakult ki ez a szoros kapcsolat a tóval, és melyik a kedvenc évszaka?

VO: - Diákkoromban már jártam a Balatonnál, aztán hosszú ideig nem foglalkoztam vele. Bár Egry József művészetét ismertem, különösebben nem érdekelt a tó. Ifjú koromban a Zempléni hegyeket, Szerencs környékét, Tokajt és a Bodrogot nagyon sokat festettem. Balatonfűzfőre való költözésem után lassan elkezdtem járogatni a Balatonhoz, és fokozatosan rájöttem egyedülálló szépségére. Azt hiszem, leginkább a telet szeretem, de kedvelem az őszt is.

Index: - Vannak olyan balatoni képei, is, ahol a leégett nádat ábrázolja. A természet pusztul, ez alól a Balaton sem kivétel. Mit szól ehhez?

VO: - Én csak a látvánnyal törődöm. A művész dolga az, hogy a szépséget megörökítse, felkeltse az emberek érdeklődését. Korábban képeimen emberi figurákat is gyakran ábrázoltam, de később rájöttem, hogy attól a kép jobb nem lesz, mert ha az ember a természetbe beteszi a lábát, ott csak pusztítani tud. A nádégetés egyébként hasznos... és nagyon szép a lobogó tűz látványa.

Index: - Ma is festi a Balatont?

VO: - Természetesen. Lemegyek a tobruki öbölbe vagy elnézek témát keresni Balatonkenese felé.

Index: - Nem csak a Balatont örökíti meg. Nagyon sok portrét készített, és egyes alkotásai a világ távoli részeit ábrázolják. Érdeklik a messzi tájak is?

VO: - Igen, mindig szereztem valami élményt, akár a Távol Keleten, akár Európában utaztam. Svájcban, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában a helyszínen is festettem képeket, ennek ellenére mégis a Balaton festőjeként tartanak számon.

Index: - Nem zavarja ez a bekategorizálás?

VO: - Egyszerűen nem érdekel. Számomra élmény a festés, igaz, csak minden ötvenedik kép sikerül úgy, ahogy én szeretném.

Index: - Melyik az a táj a világban vagy az országban, amit még nem festett meg, de nagyon szeretné megörökíteni?

VO: - Az országban szinte mindenütt jártam, nagyon sok helyszínen készült vázlatom van. De a "nagy semmit" jó lenne egyszer már megfesteni.

Index: - Mit üzen a képein keresztül az embereknek?

VO: - A legegyszerűbb értékeket: szeressék a természetet és gyönyörködjenek benne!