Halottak napja van, emlékezünk halottainkra. Mészáros Márta filmje, A temetetlen halott is megemlékezés - emlékmű egy embernek, aki mindnyájunk halottja -, Nagy Imre mementója. Bátor vállalkozás, hiszen olyan történetet dolgoz fel, amit közel ötven év távlatából sem tudtunk még megemészteni, sokféleképpen emlékezünk rá, és még többféleképpen értelmezzük.

A temetetlen halott lehetne történelmi film, hiszen történelmünk egy fontos fordulópontjának idején játszódik; ugyanakkor lehetne életrajzi film is, mivel egy adott karakter áll a középpontban, a cselekmény fókuszában. Mészáros Márta egyik verziót sem választja (vagy mindkettőt, ha úgy tetszik). A film dokumentarista elemei a történetiséget, a premier plánok, a visszaemlékezések inkább az életrajzi vonulatot hangsúlyozzák.

A rendező legzseniálisabb húzása az volt, hogy a film két legfontosabb, szembenálló karakterét, Nagy Imre és Kádár János alakját bizonyos távolságba helyezte, "elidegenítette". Amíg Nagy Imrét Ian Nowicki, Kádár Jánost saját maga alakítja a vásznon. Ezek azok a szerepek, amelyek, bár igen nagy kihívást jelenthetnének bármelyik magyar színésznek, mégis annyi szubjektív élmény, vélemény, sérelem rakódott rájuk, ami a feladatot már a lehetetlen határához közelítené. Mészáros Márta nem akart mindenáron szembeszegülni ezzel, inkább kicselezte a helyzetet.

A temetetlen halott nagyon pontos és szép film. Történelmi jellegű kérdéseinkre nem kaphatunk választ belőle - nem értékel, nem minősít és szinte alig foglalkozik magával a forradalommal, inkább a következményekre koncentrál. Nagy Imre a fontos, azt a folyamatot próbálja értékelni, ahogy egy gondolkodó ember túllép a saját létezésének feltétlen védelmén, túlélési ösztönein, és inkább életét adja, mint hogy egy eszményt megtagadjon.

Nagy Imre ideálja a forradalom eszménye - egy nép joga dönteni saját sorsa felől. Nem változtat saját beállítottságán, nem lesz polgári demokrata egy polgári demokratikus forradalomban, ám a megvalósult kommunizmusban felismeri az elnyomó rendszert, és inkább áll a szabad választás oldalára, mintsem hogy elfogadja az elnyomást. Választását később sem, semmilyen nyomás hatására nem tagadja meg: inkább vállalja a mártírságot a régi-új rend szentesítése helyett.

A pláza-mozi már másfél hete játssza A temetetlen halottat, de kiugró nézőszámot csak az iskolai csoportok jelentenek. Mészáros Márta filmje ennél sokkal többet érdemel, meg kell néznünk, hogy emlékezzünk és ítéletet alkothassunk (szemben az ítélkezőkkel), hogy megértsünk valamit, ami legtöbbünk számára már nem élő emlék, hanem történelem.