Kóci magas, barna, hosszú, hullámos hajjal. Szép, na. Emellett belevaló, okos és barátságos. Vágyait nem tartja kordában, bármikor, bárhol képes cicázni, ha társra talál. Egy helyen dolgoztunk, barátnők lettünk, járt nálam, jártam nála. Egy céges bulin megkért, hogy igazítsam meg a melltartóját. Köszönete jeléül rám mosolygott, én megsimogattam, aztán ittunk még egy tequilát...

Középiskolában, mikor az ember kollégista, és bizony lányokkal él együtt, sok gátlását dobja sutba. Az együttzuhanyozás, a masszírozás, a simogatás teljesen természetes dolgok. Míg a bejárósok anyukájuk szoknyájába kapaszkodtak, mi a ruháinkat cserélgetve egymás méreteibe. Nagyokat néztünk, mikor észleltük, hogyan alakul át a testünk. A mellünk nőtt, a csípőnk szélesedett, ettől mindenféle pánik-, és kissebség érzésünk alakult ki. Erősen figyeltük egymást, hasonlítgattuk magunkhoz, testek a testeket vizsgálták. Észrevétlenül békéltünk meg a változással, miközben tapogattunk, simogattunk, pusziltunk - szeretetből. Aztán egyszer csak berobbant közénk a szexualitás.

Első meglepetés - természetesen - osztálykiránduláson ért. A keménymag a szállás tetőterében alkoholizált, sötétben. Konkrétan három lány, meg két fiú. Dülöngéltünk jobbra-balra, a szánkon folyt az ital befelé, a fülünkön meg folyt a hormon kifelé. Zavarodott kis emberek voltunk és felettébb kíváncsiak. Izzott a levegő, vihar előtti fülledtség lett úrrá mindenen. Mígnem az egyik barátnőm megcsókolta az egyik srácot, csak úgy, spontán. Ekkor elcsattant az első villám és kint eleredt az eső. A cseppek kopogtak a tetőn, az agyam lüktetett. A másik srác odahajolt és megcsókolt. A hormonok már a homlokomat döngették, a vérem égett fenn-lenn, mindenhol. A hoppon maradt barátnőm egyszer csak megfogta a vállam, elhúzott a fiútól és megcsókolt. A srác eldőlt, mint egy homokzsák, de ez minket mit sem érdekelt. A világ fordult ki a négy sarkából. A gyomrom úgy összeszorult, mint az első csóknál, a szívem zakatolt, mint egy gőzgép, tudtam, mostantól valami teljesen más lesz. Az agyam némi késéssel reagált, akkor is hülyén. Elkezdtem röhögni. Erre a barátnőm is. A szánkat összekötő nyálcsíkot letöröltem a pulcsim ujjával és remegtem a nevetéstől, meg a hirtelen élménytől. Észre sem vettük, hogy a többiek némán bámulnak minket. Arcunkra fagyott a mosoly, én, részemről betojtam, most mi lesz, hiszen látták az egészet! Legnagyobb meglepetésemre mindenki elengedte magát és össze-vissza csókolóztunk, azzal, akihez éppen kedvünk volt. Addig, míg egyik osztálytársunk feje fel nem bukkant a lépcsőfordulóban.

A történtektől nagyon vagány csaj lettem. Mert én már csókoltam lányt. Ez elég is volt, egészen addig a bizonyos céges buliig. Ugyanis majd öt évvel később már tudtam, milyen férfival szeretkezni. Úgy, ahogy anno tudtam, milyen fiúval csókolózni. De nem tudtam, milyen nővel. Szexfilmben már láttam, persze, és izgatott, bár inkább kíváncsiságból.

Mikor Kócival megittuk azt a bizonyos tequilát, igencsak felbátorodtunk. Az egyik teremben "őszinte vagy bátor"-t játszottak az ugyancsak ittas kollégák. Itt körben ülünk, sorban kérdezünk egymástól. A kérdés elhangzása előtt kell dönteni, hogy őszintén válaszolunk-e, vagy kiváltjuk a kérdést, és bátran megtesszük, amit ezért „büntetésül” a többiek kiszabnak ránk. Az egyik kolléganő az utóbbit választotta, és így csókolni kellett volna egy szabadon választott nőt. De ő csak nevetett zavarában - nem volt koleszos? -, és nem merte megtenni. Kóci erre felém fordult, és azt mondta neki, hogy nézze, nem nehéz, aztán megcsókolt engem. De úgy, hogy azt hittem, belehalok. Az agyam azonnal reagált, kezemmel megfogtam a fejét, és elfelejtettük hogy többen vagyunk. Észre sem vettük, hogy a többiek némán bámulnak minket. Mikor feleszméltünk, nekem röhögni kellett. A férfiak tátott szájjal ámultak, a nők egy része szájára tett kézzel szörnyülködött, mások hangos füttyögésben és tapsban törtek ki, a NŐK! Kócira néztem, megfogtam a kezét. Felálltunk és kimentünk.

Le kellett ülnünk, annyira nevettünk. Egyenként röhögtük ki a többieket, milyen arcot vágtak. Közben egymás térdét csapkodtuk, dülöngéltünk, aztán én rosszul lettem. Kóci elindult még egy tequiláért, én meg az egyik üres szobába, lepihenni. Ahogy beléptem, úgy láttam, mintha valaki állna az ablakban, de annyira sötét volt, hogy nem hittem a szememnek, inkább megfogtam a kanapé szélét, majd ügyesen felfeküdtem rá. Nagyot fordult velem a világ. Éppen a hasi légzést gyakoroltam, mikor valaki megcsókolt. Gondoltam, ő állt az ablakban. Csak az erős tequila ízt nem tudtam hirtelen hova tenni. Egy kéz közben simogatni kezdett, és egy illatos hajzuhatag csikizte a nyakamat, az arcomat. Libabőrös lettem, de jobban nem.

Minden összekeveredett, a kép, az illatok, az érintés, minden. Vágyat éreztem, kielégülésre. Kóci nő maradt, mégis nő voltam én is. Nem vettünk fel szerepet, nem akartuk eljátszani a másik nemet, valami mélyről jövő ösztön-játék volt az egész. Őszinte, egyszerű mozdulatokkal, pontos, célzott érintésekkel, halk lélegzetvétellel. Cinkos némasággal, bő nyállal játszottunk, ahogy férfival nem lehet, mert nem nő. A férfival tudat alatt a szaporodási ösztön hajt, a létfenntartásé, nővel a tiszta élvezet, felelősség, kockázat nélkül. Mi remegtünk, még utána is. Aztán hirtelen cigiszagot éreztem, meg hogy valaki néz. Az ablakban tényleg állt valaki. Egyik férfi kollégánk, akiért döglöttünk. Ahogy észrevette, hogy figyeljük, érezhetően elmosolyodott, elnyomta a cigit és elindult felénk. Én összerezzentem, de Kóci bíztatóan megszorította a kezem. Közben a kolléga odaért, és Kóci rajtam átnyúlva megsimogatta a combját.

De ez már egy másik történet...