Nagy érdeklődés kísérte azt a csütörtöki sajtótájékoztatót a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságon amelyen ismertették, a főkapitányság nyomozói befejezték a szentkirályszabadjai sorozatgyilkosságként ismertté vált ügyet. A nyomozások során közel hétszáz embert hallgattak meg, illetve tanúként hallgattak ki a bűnügyesek. Tovább >>>

Elöljáróban dr. Gelencsér László alezredes, a megyei bűnügyi igazgató ügyrendi helyettese elmondta: a főkapitányság életében először fordult elő, hogy több tucat nyomozót felsorakoztató csoportot állítottak rá egy ügy felderítésére, miközben több száz rendőr is közvetve vagy közvetlenül részt vállalt a Veszprém megyében eddig példa nélküli emberölés-sorozat elkövetőjének felderítésében. A brutális bűntett ismertté válását követő 11. napon sajtótájékoztatón jelentették be a főkapitányság vezetői: a megalapozottan gyanúsítható helybeli E. Zoltánnak nemcsak az ez évben, illetve az azonos módszerrel 2003-ban és 2002-ben megölt idős emberek haláláért kell felelnie, de ő az elkövetője az 1999-ben, sőt az 1991-ben történt gyilkosságoknak is.

A márciusi sajtótájékoztatóval korántsem zárult le a nyomozásban elvégzendő teendők sora: E. Zoltánt többször kihallgatták, aki további részleteket mondott el. Vallomásai alapján a márciusi elfogás időpontjában még hiányzó tárgyi bizonyítékok kerültek elő, a további szakértői vizsgálatok pedig megerősítették a gyanúsított által vallottakat. E hét elején megtörtént az iratismertetés is; E. Zoltán tudomásul vette, hogy előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének megalapozott gyanújával küldik meg vádra az iratokat az ügyészségre. A történeti tényállást kronológiai sorrendben az ügygazda Balogh Tibor alezredes ismertette a jelenlévő újságíróknak.

E. Zoltán 1991. október 12-én szabadult szabadságvesztés büntetéséből. Még ugyanezen napon a késő esti órákban a pincén keresztül hatolt be az egyedül élő 85 éves V. István házába, ahol a magával vitt nagy méretű villáskulccsal több ütést mért a sértett fejére, majd átkutatva a házat eltulajdonította az ott talált készpénzt.

Következő cselekményét 1999 nyarán követte el. Ekkor a közös tulajdonú házukban szóváltásba került testvérével, a 49 éves E. Istvánnal. A veszekedés közben puszta kézzel megfojtott bátyját megkötözte, majd annak holttestét még az éjszaka során a faluban Pósa-kertként ismert, elhanyagolt, műveletlen, gazos területen ásta el. (A holttestet 1999. augusztus 25-én lakossági bejelentés alapján találta meg a hatóság, ám azt akkor még nem sikerült azonosítani.)

2002. július 6-án a kamra ablakán keresztül hatolt be a 88 éves H. Károlyné lakásába, majd rá egy évre (2003. június 21-én) a tetőt megbontva jutott a 83 éves J. Pál házába, legutóbb pedig 2004. március 6-án a bejárati ajtót befeszítve ment be a 82 éves P. Károlyné lakásába. Mindhárom sértett nyakára a helyszínekre magával vitt és előre elkészített csúszóhurokkal ellátott kötelet tett, úgy hogy a kötél másik végét az áldozatok hátul felhúzott lábaihoz kötötte. (Az idős emberek hosszabb idő elteltével fulladás következtében haltak meg.) E. Zoltán ezek után mindhárom házban kutatni kezdett, majd ha talált értéket, készpénzt, ékszereket, ill. egyéb tárgyat tulajdonított el.

A nyomozások során közel hétszáz embert hallgattak meg, illetve tanúként hallgattak ki a bűnügyesek. Az utóbbi három bűncselekmény kapcsán többek között - lehetséges elkövetőként - E. Zoltán is látókörbe került. A gyanú végül a szakértői vizsgálatok során vált megalapozottá. A férfit ez év március 17-én fogták el és vették őrizetbe.

Kérdésekre válaszolva a főkapitányság tisztjei elmondták: az utóbbi három áldozat esetében alkalmazott módszerhez E. Zoltán egy, a televízióban látott dokumentumfilmből vette az ötletet. Azt is megerősítették, hogy a 43 éves férfit a DNS-vizsgálat azonosította be.