Jött a hír: csomagolj, irány Lengyelország. Nem akarok fürdeni fekete tóban, anyám révén sem vagyok lengyel, de eleget téve a kívánságnak, a bőröndöm és a ruháim után kezdtem kutatni.

Nosza, gondoltam magamban, megszemlélem a terepet, amit egykoron uralt Pinochet kistesója, Jaruselski, ahol gyémánt Cybulski hamuvá vált, amiről Kieslowski megírta tízparancsolatát, ahonnan a cimboráim fillérekért hozták az SBB és Czeslav Niemen lemezeket.

Átverekedve magamat a Magas Tátrán, elakadtam: az állítólagos nyitott határon fekete egyenruhába bújt amazonok állták az utamat.
- Ön nem léphet be az országba.
- Ugyan miért? - kérdeztem vissza, szinte azonnal.
- Mert férfi!!! - hangzott az ellentmondást nem tűrő válasz!

Jézusom! - gondoltam magamban - megvalósult Lengyelországban a Szexmisszió utópisztikus rémlátomása. Egy társadalom, férfiak nélkül. A hím egyedeket mind átoperálják, ha életben akarnak maradni, akik ellenállnak, szexrabszolga válik belőlük életük hátralevő részére! Hát, ez is egy foglakozás.

Eljött! Akkor most mindenhol, az államapparátusban is nők ülnek? A génmanipulációk következtében nem születnek többé fiúk? A fennmaradó férfiak pedig... Bénultam álltam, kezemben személyigazolványommal, hogy a szememmel legalább a magamévá tegyem az egykori Jagelló-földet, ha már fizikailag a belépést valami nősoviniszta bagázs megtagadta tőlem.

Itt, Európa közepén, létrejött az arab világ antitézise. Azért még mindig sokat kell dolgozni a női nemnek, hogy egyensúlyba hozzák a mérleget. Na, de ott legalább a nők megszülethetnek, (igaz, minek?) itt viszont esélyt sem adnak egy férfinek. Az egész...

Verejtékezve ébredtem. Micsoda marhaságot álmodtam! Jaj, ma reggel irány Krakkó a cég mikrobuszával, a kolléganőimmel egy kis hivatalos kiruccanás céljából. De jó lesz! Éppen a fürdőszobába indultam, amikor megszólalt a telefon. A főnök volt. Kissé zavartnak tűnt a hangja:

- Ne haragudj, de történt egy kis probléma. A szállásigényt csak nők részére adták le, téged valahogy kifelejtettek. Úgyhogy nincs szállásod. Ne haragudj, de itthon maradsz...