A veszprémi modell
Beküldte julienne -
Nyugaton, ahol a civil szervezetek akár több száz éves múltra tekintenek vissza, fontos szerepet töltenek be a szolgáltatói szektorban azok az egyesületek, alapítványok, amelyek állami vagy önkormányzati feladatokat vállalnak át, vagy olyan speciális tevékenységet végeznek, amely állami keretek között nem, vagy csak meglehetősen alacsony hatékonysággal biztosítható.
Igaz, Magyarországon - és így Veszprémben - az "idősebb" civil szervezetek is csak 10-15 éve jöttek létre, mégis léteznek a fent említettekhez hasonlóan működő szervezetek. Jurinkovics Líviával, a veszprémi Alkohol-Drogsegély Ambulancia (ADA) ügyvezető igazgatójával beszélgettem.
Index: - Elsőként arra kérlek, mutasd be röviden tevékenységeteket a Veszprém Index olvasói számára.
Jurinkovics Lívia: - Egyesületünk 1993 óta működik. Az eltelt több mint tíz év alatt létrehoztunk egy intézményhálózatot, amelyet veszprémi modellnek nevezünk, mivel az országban mintaértékűnek tekinthető. Egészségügyi és szociális szolgáltatásokat nyújtunk, ennek megfelelően működtetjük intézményeinket, így az Alkohol-Drogsegély Ambulanciát, a Szenvedély-betegek Nappali Ellátó Intézményét és Drog-rehabilitációs Otthonunkat. A szenvedélybeteg-ellátáson kívül a hajléktalanoknak biztosítunk Éjjeli Menedékhelyet.
Index: - Országos viszonylatban mennyire jellemző, hogy a szenvedélybetegek problémáival hozzátok hasonló módon foglalkoznak?
JL: - Viszonylag egyedülálló ez a fajta komplex szolgáltatás. Magyarországon Pécsett, Szegeden és Budapesten foglalkoznak hasonló módon szenvedélybeteg-ellátással. Az ambulancia attól számít különlegesnek, hogy ezt a széleskörű tevékenységet egyesületi keretek között folytatja.
Index: - A hozzátok fordulók érzékelik-e, hogy civil szervezet vagytok?
JL: - Azok, akik hozzánk jönnek segítségért, általában azt feltételezik, hogy a kórházhoz, más egészségügyi intézményhez vagy az önkormányzathoz tartozunk.
Index: - Számotokra mit jelent az, hogy egyesületként működtök?
JL: - Előnynek érzem mindenképpen annyiból, hogy szakmailag önállóak vagyunk. Mi magunk dönthetünk arról, hogy - természetesen a jogszabályi előírásoknak megfelelően - milyen módszereket alkalmazzunk, milyen szakmai elvek mentén dolgozzunk, milyen programokat indítsunk, milyen fejlesztéseket hajtsunk végre.
Ugyanakkor elég sok hátránnyal is jár a civilség. Az anyagi bizonytalanság jelen van a mindennapokban: nekünk kell folyamatosan arról gondoskodnunk, hogy mindig elegendő forrásunk legyen. Nincs olyan biztos hátterünk, amelyre folyamatosan lehet számítani. Ez sok időt és energiát emészt fel.
Index: - Miből áll össze az Ambulancia költségvetése?
JL: - Az állami finanszírozás révén az egészségbiztosítási pénztártól és szociális normatíva révén kapunk feladataink ellátásához forrásokat, ezen kívül a megyei önkormányzattal és Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatával kötöttünk feladat-ellátási szerződést. Sokféle pályázatban veszünk részt, ez is sokat segít, és egy minimális adomány-felajánlással is számolhatunk minden évben.
Index: - Hogy képzeljük el az ADA felépítését? Ki irányít? Kié döntés joga?
JL: - Pesti Lajos a szervezet elnök-igazgatója. Az ő feladata a vezetés-irányítás, a szervezés, a menedzselés. Én igyekszem az általa meghatározott keretek között a szakmai munkát szervezni - irányítani, és alkalmanként az elnök-igazgató helyettesítését ellátni -, ahogy ez az intézmények, vállalatok esetén is szokás.
Index: - Miként látod az egyesület jövőjét? Érdemes megmaradni civil szervezetnek, vagy jobb lenne önkormányzathoz, valamilyen intézményhez tartozni?
JL: - Remélem, hogy a jelenlegi szervezeti formánk nem változik, megmaradunk egyesületnek, vállalva a nehézségeket, de ugyanakkor kihasználva az előnyöket. Emellett látható, hogy intézményeink állami segítség nélkül nem tudnának működni. Tehát ha valamilyen okból elesnénk ezektől a forrásoktól, pusztán támogatásból nem lehetne fenntartani az általunk létrehozott hálózatot. Vagy tudunk civilként működni, vagy egyáltalán nem tudunk működni.