A Háztörténetek, német sorsok a Duna mentén című nemzetközi, és jelen pillanatban a Laczkó Dezső Múzeumban látható kiállításon tizenkét lakóház és család életét, történetét ismerhetik meg az érdeklődők. A stilizált házak belsejében régi fényképek, emlékeket idéző tárgyak révén a múlt jelenik meg, külsejükön, a 2001 őszén Martin Rosswog német fotóművész megörökítette fényképeken pedig a jelen.

Az Index Veszprém hasábjain hetente két lakóház és család történetét mutatjuk be, remélve, hogy ezzel is hozzájárulhatunk a "határt nem ismerő" együttműködés sikeréhez.

A Gotschick család háza
Semlac 762. sz.

Semlac (németül Semlak, magyarul Szemlak) Délnyugat-Romániában fekszik, a Bánátban, nem messze a magyar határtól. Mint sok más bánáti faluban, itt is románok, magyarok és németek élnek vegyesen. Szokatlannak számít, hogy a szemlaki "svábok" nem katolikusok, hanem protestánsok. Heinrich Gotschick szobafestő - akinek az ősei az 1820-as években érkeztek Szemlakra - is közéjük tartozik. Övé a Szemlak 762. számú ház.

A parasztházban él a Iacoban házaspár, Aurica Iacoban, Heinrich Gotschick anyósa 1993-ban költözött be veje kérésére. A ház 1890-es megépítése óta ő az első lakó, aki nem ott született.

Heinrich Gotschick 21 éves volt, amikor 1991-ben a házat örökölte. A kommunizmus megszűnését követően, ugyanebben az évben Németországba emigrált, mint sok ezer más bánáti sváb. Katharina és Mathilda nővérei is kivándoroltak, mégsem akarták eladni a szülői házat, mely üresen állt és lassan pusztulásnak indult. Szerencsére ekkor beköltözött Aurica Iacoban és elkezdte felújítani. Az asszony és férje új arculatot adott a háznak.

Heinrich és Katharina Gotschick minden nyáron hazatér családjával Szemlakra. Ilyenkor meglátogatják őseik sírját, és néhány napot együtt töltenek a Iacoban házaspárral.

Daniel Gassenheimer háza
Dognecea 626. sz.

Dognecea községe Románia délnyugati részén, a bánáti hegyvidéken fekszik. Ennek a községnek, melyet németül Dognatschkának, magyarul pedig Dognácskának hívnak, 2300 lakosa van, kb. egytizedük német ajkú. Dognácskát 1717-ben alapították. Akkoriban a talajban bőségesen rejlő természeti kincseknek - a réznek, vasércnek és nemesfémeknek - köszönhetően jelentős bányászat alakult ki a vidéken.

A 626. sz. ház a "Rosngassn" utcában áll. A XIX. században épült ház az idők során többször is gazdát cserélt. 1940-ben került Johann és Dorothea Umling, egy nyugdíjas házaspár tulajdonába, akik életük alkonyát akarták itt eltölteni. Amikor Johann Umling 1951-ben megözvegyült, eladta a házat szomszédasszonya fiának, Daniel Gassenheimernek.

Daniel Gassenheimer, aki ma egyedül él a házban, asztalos. 18 éves korában be kellett vonulnia a német Wehrmachthoz - és csak 8 évvel később tért haza a hadifogságból Dognácskára. 1956-ban költözött be a házba feleségével, Emiliével és Dorothea lányával. Johann Umling haláláig náluk lakott, szinte családtag volt.

A ház pincéjében Daniel Gassenheimer berendezett magának egy asztalosműhelyt, ahol szabadidejében dolgozott, hogy kiegészítse fizetését. A faluban már fiatalember korában is nagyra becsülték: kinevezték az önkéntes tűzoltóság parancsnokának - ezt a tisztségét máig is gyakorolja.