Az MTV gondolt egy merészet - vagy néhány lelkes rajongó elrabolta a műsorszerkesztő kutyáját -, és tegnap este leadott egy kultikusnak számító animét. De mi is az az anime? Ismeretterjesztő és ajnározó írásunk következik.

Először is nem Dragonball és nem is pornó (Frei Tamásnak van még mit tanulnia). Illetve mindkettő, és annál sokkal több, ugyanis számtalan változata létezik, sci-fitől a kalandfilmen át a romantikus történetig. És csak egy kisebb hányada szól gyerekeknek, a legtöbbje mind mondanivalóját (igen, olyan is szokott lenni), mind látványvilágát tekintve szigorúan a 18 éven felüli korosztálynak szól.

Történelmét tekintve a japán manga (képregény) és az anime (animációs film) egymást segítve és inspirálva fejlődött. A kezdeti japán képregények írói a filmkészítőktől lestek el trükköket, a japán rajzfilmkészítésnek pedig az egyszerűen csak Manga Istenének nevezett Osamu Tezuka adta a legnagyobb lökést - egyéni megközelítéseivel és látványvilágával (igen, többek között a hatalmas teáscsésze szemekről van szó). Ekkor még főleg gyerekeknek szóltak az animék, ám a '70-es években lassan, majd a '80-as években robbanásszerűen változott ez a tendencia - több erőszak, összetettebb cselekmény és karakterábrázolás, felnőtt humor. Ugyanakkor a könnyed témák mellett komolyabbak, mélyebbek is megjelentek (pl. Hirosima), amelyek segítettek abban, hogy egyesek észrevegyék: a rajzfilm nem egyenlő a gyerekműsorral.

A műfaj egyik legismertebb alkotását láthatták tegnap este azok, akik fenn bírtak maradni, és nem tévesztette meg őket a műsorújságok idióta félrefordítása (Szellem a kagylóban?! - sok köze van a filmhez) és elírása (amerikai sci-fi - naja). A Szellem a burokban (Ghost in the shell) a közeljövőben játszódik, megspékelve csúcstechnikával, hackerekkel, kiborgokkal, öntudatra ébredő géppel, azaz a cyberpunk műfaj minden finomságával. Az ötlet nem túl eredeti, de nem is baj, itt a lényeg a gyönyörű képi világon, a megoldásokon, az akción van, némi felhígított filozofikus hangulattal.

Nem valószínű, hogy az MTV ezek után zsinórban játszaná az animéket, talán csak meg akarta mutatni, hogy ilyen is van, egyfajta kedvcsinálónak, étvágygerjesztőnek szánta. És ez a kultúrmisszió néhány nézőnél talán el is érte a hatását, ők most biztos a netet, vagy a videótékákat bújják, hogy újabb néznivalót találjanak maguknak.
És ide a rozsdás bökőt, hogy élvezni fogják.