Vénusz-dombi mesék XII. rész: 2F, a FullFütyi

- ágytájéki vágy-valóság, mert mindenki másképp, de csinálja -

2F első ránézésre igazi rosszfiú. Szemöldökében piercing, állán kis szakáll, zselézett kócos haja akkor is égnek állna, ha nem trutyizná össze. Szórakozóhelyeken általában a pultnál foglal helyet, nevetteti az alkalmazottakat, mosolya vonzza a tekintetünket. Pofátlanul vizslat, miközben láthatóan gúnyos megjegyzéseket tesz a haverjainak a kínálatot illetően. Kemény meló becserkészni, de nem lehetetlen.

FullFütyinél hamar kialakul az a maximum három csajból álló kegyelti kör, akikre mosolyog. Ők: a Legszexisebb, az Okoska és a Táncos. Szerencsétlenségére és hozzá nem értésére utaló jelek ezek. Az első rajongói tábora akkora, hogy 2F fel sem tűnik neki. A második bulizás közben is az Élet nagy kérdésein gondolkodik, a harmadik se hall, se lát Dömötör módjára ropja. De 2F attól is képes jól érezni magát, hogy gyönyörködhet. Innentől kezdve válik gyanússá, mi pedig tudni akarjuk, mi a titka.

2F ritka, mint a fehér holló. Elsőre ez persze nem látszik, csak érezni valamit a levegőben. Már a csókjától letekeredik rólunk a bugyi, érintésétől csík lovunk a karámját döngeti. Némi alkohol elfogyasztása után, bedühödve figyelme hiányától, a "jajbocsneharagudj hogyhozzádnyomtamacicim" a legjobb technika.

FullFütyi minél hamarabb tér a hazakísérhetlek?-re, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy kiéhezettségének oka van. A kíváncsiságtól (is) izgatottan egészen a kertig jutottunk, a ház mögé. A terülő fenyő és a szőlőtőke között, a földön estünk egymásnak. Felettünk a csillagos ég, körülöttünk ruhák, szuszogtunk, mint a szimatoló kutyák. Ennyit életemben nem tapogattam pasit, tudtam, hogy valami hibának kell lennie, ennyire nem lehet tökéletes senki sem. Vagány, belevaló, mi meg reméljük, van bele való. Nagy kő esett le a szívemről, amikor a varázspálcát a kezembe vettem, és kitapogattam a töltőit is. Örömömben gondoltam lehúzom a nótáját. De nem ment. A küklopsz nem nyitotta ki a szemét, csak hunyorgott. 2F virslije megpucolhatatlanul meredt rám, én meg rá.

No, ilyenkor legyen ész az ember bugyijában! Mikor tudjuk, hogy FullFütyi tudja, mi a helyzet, de van olyan sügér, hogy nem műtteti meg. Ilyenkor meg néz, és vár, az ember lányát meg veri a víz, meg jön a kérdés, hogy veri, vagy nem meri? Hol volt ennek az anyja - ha volt egyáltalán -, mikor még fütyike volt a dákója? Nekem a szüzességem története futott át az agyamon (Vénusz-dombi mesék I. rész), és abban a pillanatban tudtam, mit kell tennem. Mélyen 2F szemébe néztem, elmosolyodtam, és pont úgy viselkedtem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A megkönnyebbüléstől és az élvezettől FullFütyi hatalmasat sóhajtott. Semmi hiszti, semmi pánik, csak némi technikai nehézség a bukósisakos MakkMarci miatt.

Akció után 2F úgy ölelt, mintha fulladozna, és azt mondta: köszönöm. Én meg néztem, mint Gizi néni a valóságsót, azt sem tudtam, mi van. Aztán dorombolós hangon elmondtam a véleményem, mint egy mesét. Sokáig beszélgettünk, és megint rá kellett döbbenem, hogy a férfiak világa mennyire más, és éppen ettől szép. 2F egész nyaralása alatt járt hozzám beszélgetni, a haverjai a távolból figyelték, nem értették, mit eszik a csajon. Mosolyogtam rajta, tudtam, hogy más emberként megy haza, és nosztalgiával emlékeztem vissza VUK-ra. Pár hónapra rá felhívott, hogy találkozzunk, de én akkor már messze jártam, lelkileg. 2F után hamar beütött EMU, aki a baráti társaságunkban forog, incselkedik, rezegteti a lécet, bizseregtet, aztán egyik este véletlenül csókot kapunk búcsúzáskor, nem puszit. Mert mindketten tudjuk: Egyszer Megleszel Úgyis.

De ez már egy másik mese...

Rovat: