Idestova két éve, hogy kézilabda meccsekre kezdtem járni. Sőt inkább úgy fogalmaznék, hogy két éve kezdtek el "vinni". Nem is akárhova, rögtön egyből a katlan elvetemül szektorába. Mint őskonzervatív élőlénynek, meg kellett szoknom a légkört, azt, hogy 60 percig üvöltenek, táncolnak, dudálnak körülöttem, nyakam köré tekernek nemzetiszín sálakat, és sörös "leheletek" mosolyognak vissza riadt abszcinens tekintetemre.

Tavasszal bedugtak egy kocsiba és elvittek Celjébe. Élményszámba ment, élveztem minden percét, csodáltam csarnokot és szép férfi játékosokat. Élveztem a mérkőzéseket, bár még csak sejtem a játék lényegét. Dilemmát okoz(ott), hogy a törzsszurkolók tényleg "veszik a játékot", vagy csak a szurkolásban teljesednek ki...??? Celjében sikerült kisírnom az Űrtigrist, ami az EB kabalája volt, de ma már az enyém. Hétfőn este megsúgtam neki, hogy másnap a celjeiek ellen játszik a Fotex, és hogy akár mennyire szeretném, nem vihetem az övéi közé, mert én is úgy kapom kölcsön a bérletet.

Aztán a keddi meccsen nem várt új hatások csaptak le naiv lelkületemre. A régi, megszokott összkép helyett egy vadonatúj és szokatlan piros-fehér gárda lepett meg - akikről az "első nap az iskolában" jutott eszembe. Ott is mindenki elhitte, hogy jobb lesz, mint előtte volt... Éppen az ebbe vetett hit tette az újoncokat szemmel láthatóan lelkessé és bizakodóvá. Apropó, újoncok: rettenetesen ellenszenvesnek tűnt egy darabig piros hajú sporttársunk. Aztán minden megváltozott, kezdődött ez a folyamat az őt bemutató újságcikkekkel... A meccsen pedig elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad egyik kedvencemmé avatom. Folytatva a sort, rábukkantam a másik liblingszre. Akit folyamatosan szidtak, bár, hogy jogosan-e, arról lehetne vitatkozni. Mindenesetre van már kertészem. A kegyeltek kiválasztása mellett gőzerővel dolgozok azon, hogy én is észre tudjam már venni azokat az apró kis játékbéli nüanszokat, amikről a fejem felett beszélgettek, hiszen lassan cikissé válik, hogy csak az új cipők tűnnek fel.

Lazán lefárasztott a tegnapi esemény, hiszen rengeteg újdonságot kellett feldolgoznom, a helyére tennem, valamint azt a megmásíthatatlan tény, hogy ez a csapat már nem az a csapat. A győzelmek már nem esnek az ölünkbe attól, hogy kifutunk a pályára. Mindenesetre izgisebb lesz ez így, az biztos.

Az Űrtigrisnek pedig elmeséltem már mindent. Azt is, hogy jók a földijei (bár nem olyan szépek). Próbáltam arra is rávenni, hogy lefordítsa: mit is jelent a "PIVOVARNALASKO". De azt mondta: ezt csak az új csarnokban meséli el.