Ahogy a Hobo Blues Band kiáltotta a világba 1983-ban, úgy teszem én is: Még élünk! A Dohány utca már nem a régi és bár másképp szól mostanában a Moszkva téren a blues, még mindig rengeteg a Gazember. Persze ma már Mindenki sztár lehet - ha éppen nem Feketebárány. És ha nem marad más, csak a Farock, akkor sem változunk semmit!

Közeledik a Rocktóber, itt az idő, hogy belépjünk a Lámpagyárba, vagy ha végképp nem bírjuk tovább, elszívjuk az Utolsó cigarettát és Elszállunk a hajóval a szélben. Mert a Rózsadomb blues még ma is hiteles, és továbbra is itt kísért az Operett - bár még mindig vannak, akiknek csak egy Kétforintos dal jutott.

Ma más P. elvtársak szállnak a Volgák helyett az Audi 8-asokba, és más csillagok ragyognak - hogy újra megvakulunk. Ma sem egyértelmű az Enyém, tiéd, miénk… és már másról szól a nagy Vadászat. Már mást Mesél az erdő, kevésbé kopaszok a kutyák, már más katonák szájában lógnak ereink végei, és ha Mindennek vége is, megszólal a belső hang: az úton menj tovább!

S hogy miért írom mindezt? Mert az újra instrumentálissá váló "könnyűzene" tovább görgeti a sziklákat. Újra dübörögnek a dobok, vonyítanak a gitárok, üvöltenek az erősítők. És nem csak a nagyvilágban, hanem kis hazánkban is. Városunkban egyre-másra alakulnak, feltűnnek új zenekarok, akiknek két fő problémájuk van: nincs hol próbálni és kevés a fellépési lehetőség. Odáig jutottunk, hogy a helyi bandák egy része Bándra, a Rock Ranch-ba jár ki, ha meg akarja mutatni magát a "veszprémi!!!" közönségnek.

Nem akarok polemizálgatni, de: ha pénzt akarunk áldozni a rock n’ rollra, akkor támogassuk a létezését, az életben maradását! Ne a vitrinek, hanem a színpad elé csábítsuk a közönséget! Ne múzeumot, hanem élő klubot alapítsunk, mert a fiatalságé a jövő, adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy jól érezhessék magukat és értéket hozhassanak létre.

... és a rock n’ roll csak kacag, mert tudja: nagyobb mindannyiunknál ...