Mint minden év augusztus első napjaiban, augusztus 7-én ismét megnyitotta kapuit a Balatonfüredi Borhetek. Ugyan nem vagyok az a tipikus bor-rajongó, sőt a fajtákkal sem vagyok teljesen tisztában (nő létemre ez nem teljesen ciki), az idei borhetes-tagorés forgatagot nagyon vártam. A felhozatalban idén sem csalódtam.

Németh Imre miniszter úr szerint meg kell teremteni a magyar borok marketingjét és fel kell turbózni az bor-exportot. Ezt bizonyára a balatonfüredi borhét-szervezők is tudják, ugyanis meglehetősen kitágították a "borhét" fogalmát - felhívva ezzel a társadalom szélesebb rétegeinek érdeklődését eme jelenségre. Habár borban kell, hogy legyen az igazság, a jól és kevésbé ismert nedűk mellett más extrák is várják az odalátogatók.

A borválaszték a szokásokhoz híven óriási: több mint húsz szőlősgazda kínálja díjnyertes (és vesztes) borait, mint minden évben, idén is óriási népszerűséggel. Este kilenc körül már valóságos forgatag a sétány, mely egészen az éjféli trombitaszóig tart. (Ugyanis babakocsival, görkorival, kutyával, biciklivel, egyedül, haverokkal egyaránt jól megközelíthető a helyszín.)

Sajnos sör és alkoholmentes bor idén sem kapható (...), de az a kedves vendég is elégedett lehet, aki nem szereti a szabadtéri borozgatást. A sétány első sátrainál vigasztalhatja magát főtt kukoricával, kissé beljebb haladva főtt kolbásszal, pecsenyével (jövőre talán már vattacukorral is). Végig kóstolhatja a zsíros-hagymás és körözöttel kent kenyérféleségeket, vagy a sajtos és tepertős pogácsákat. Ha valaki unalmasnak találja a borozgatós nótákat, főleg német akcentusos verzióban, az meghallgathatja az indiánföldről importált rézbőrűek legfrissebb slágereit (vagy azok playback változatát). És aki tényleg nagyon unatkozik, az kérhet tüzet, akár a tűzdobáló, tűz- és kardnyelő artistától is! Mindezt persze borozgatással egybekötve is megteheti a Tagore-sétányon, egészen augusztus 20-ig.

Már az első hétvégén nyilvánvalóvá vált számomra, hogy kevés olyan ember van, aki nem szereti a bort, vagy aki ne kóstolna meg néhányat. Ki ne szeretne olyan nedűt inni, ami kékoportó - közben vörös, olaszrizling - pedig magyar és szürkebarát - holott aranyszínű.