Verespatak (Rosia Montana) csodálatos hegyvidéken, három kis tó alatt, fenyvesek között fekszik. Minden háza külön história, minden utcája békéről és nyugalomról beszél. Mesebeli vidék. Mára a falu nagy része kitelepült: egy Rosia Montana Gold Corporation nevű vállalat felvásárolta az épületeket és arra készül, hogy eltüntesse a kis falut a föld színéről. Kiderült ugyanis, hogy a környező hegyek 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt rejtenek.

A vállalat, melynek vezetője román származású, jelenleg kanadai állampolgár (egyébként néhányszor már meggyűlt a baja a hatóságokkal), olyan bányát tervez működtetni a településen, amely a kőzet felőrlése után ciánnal nyerné ki a kincset a föld alól. Ezt a technológiát ma már a legtöbb országban betiltották, mivel rendkívül környezetszennyező és tönkretenné Verespatak környékének élővilágát és vizeit is (nem beszélve a történelmi település értékeiről). Mellesleg ugyanez a cég a felelős a tiszai ciánmérgezésért is.

A helyi polgármester szerint "a templomokat nem fogják lerombolni, úgyis összedőlnek maguktól" (miközben ezt mondta, a háta mögött egy keresztény ikon függött a falon). Az ügy nagy port kavart ott is, itthon is, de nem elég nagyot ahhoz, hogy leállítsák a pusztítást. (Egyébként innen kb. 50 km-re fekszik Zalatna, Európa legszennyezettebb városa, ahol a hegyoldalból már kipusztultak a fák, a föld terméketlen, a levegő nehéz és büdös - mindez egy egykori fémfedolgozó üzem miatt, amely már évtizedek óta nem üzemel.)

Sok embernek nincs hova menni, vagy - teljesen érthetően - nem akarnak hova menni. A földben rejlő kincsek bevételéből a helyieknek egy árva aranyrög sem jutna (esetleg csak annak, aki munkát kap az üzemben), a román állam azonban évi 20 millió dollár pluszra számíthat, ha beindul a termelés. Az összes nemesfém előállítása 5-10 évig tarthat, utána a feldarabolt hegyek helyén nem maradna más, mint élettelen, mesterséges, kietlen táj.

Én bízom a csodában, bár nem hiszem, hogy egy nagyfejű pénzéhes vállalatvezetőt meggyőzne egy szép táj vagy néhány szomorú szemű öreg bácsi. Hátha...

-zsó-