Az első Veszprémi Ünnepi Játékok zárónapján két jazz-gitármágust köszönthettünk városunkban. Először a Berlinben élő magyar gitáros, Snétberger Ferenc foglalta el a színpadot, utána pedig a világ egyik legelismertebb hathúros varázslója, Al Di Meola lépett társaival a nagyérdemű elé.

Snétberger itthon a Trio Stendhalban szerzett hírnevet magának, ahol Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal játszott együtt, a kilencvenes évek elején. Al Di Meola pedig a Chick Corea vezette Return To Foreverben tűnt fel először, harminc évvel ezelőtt. Később tagja volt a Nagy Gitár Triónak, John McLaughlinnal és Paco De Luciával, de szólólemezei is fontos produktumai a jazz, jazz-rock műfajnak.

A helyszín egy kicsit módosult, mert Esőisten másként döntött: az előző nap az 5 Lakatos fellépésének egy részét elmosta a víz a Szentháromság téren, várban, így a szervezők az aznapi prognózist figyelembe véve áttették a programot a Március 15. úti csarnokba.

A technikai átszerelés miatt jócskán csúszott a program, így Snétberger Ferenc a meghirdetett nyolc órás indulás helyett majdnem egy órával később kezdte meg műsorát. Snétberger társak nélkül érkezett, egy szál akusztikus gitáron adta elő szerzeményeit. Meditatív hangulatú, néha kifejezetten szomorkás akkordfüzéreit templomi csendben hallgatta a kétezer főnyi közönség. Az utolsó előtti kompozíció azonban egy rendkívül pergő, flamenco zenére emlékeztető futam volt. Ha már a flamenco zenét említettük, Snétberger Ferenc is ugyanazzal a technikával penget, mint az említett spanyol stílus követői: ujjaival, és nem pengetővel szólaltatta meg a húrokat. (Gondoljunk csak Paco De Luciára.)

Mintegy húszperces szünetet követően lépett színpadra Al Di Meola és zenekara: Ernie Adams - dob, Mario Parmisano - zongora és Gumbi Ortiz - konga. Az Al Di Meola Quartett kiegészült még a magyar Sturcz Vonósnégyessel, akikkel az amerikai gitáros Németországban találkozott. Bár Meola akusztikus gitárokon pengetett, hamar kiderült, hogy ezek a hangszerek a gitárszintetizátor segítségével képesek megszólani az orgona, a szólógitár, a basszusgitár, vagy éppen egy kórus hangján. Rendkívül sokszínűen hangzott a quartett muzsikája, de ez nem csak a technikának volt köszönhető. Hallhattuk azokat a rendkívül gyors futamokat, melyeket Meola még a szólópályája kezdetén produkált az albumain, de játszottak olyan visszafogottabb, romantikusabb dallamfüzéreket is. A koncert egyik kiemelkedő része volt az a hosszú, improvizációs téma, amit Meola és kongása, Gumbi Ortiz adott elő. Játszott tételeket a legutóbb megjelent Flesh on Flesh című korongról, majd meglepetésként két szám erejéig színpadra lépett a magyar Bolyky Brothers ének-quartett is, akikkel Meola azon a partin találkozott, amit magyar zenészbarátai rendeztek az ötvenedik születésnapjára.

Két órán keresztül tartott a csoda a Fotex arénájában. Nem hiszem, hogy a veszprémi közönségnek valaha megadatott hasonló zenei produkció. Mindenesetre tomboltak a nézők a műsor végén. Al Di Meola láthatóan teljesen meghatottan hagyta el a színpadot. Még a technikai személyzetnek is sikerült elfogadható hangzást összehozni, pedig a sportcsarnok nem éppen a jó akusztikai feltételeiről híres.