Reggel. Nem, már dél. Magamhoz térés. Fej fáj. Hol vagyok? Hálózsák, sátor... Háromféle zene dübörög egyszerre... megvan: Sziget. Tegnap este??? Azt sem tudom, hogy kerültem ide... Volt valami koncert a Wan2-ban, az még megvan, aztán... Ja volt az a két őrült holland, akikkel a Mokka Cukában ráztuk... Sehogy se bírták öt percig sör nélkül...

Asszem, rémesen nézek ki, irány a hidegzuhany, aztán ingyenkaja a krisnásoknál. Ma mindenképp elmegyek a Lumináriumba, azt mondják, nem lehet kihagyni. Csak előbb kéne egy fogkefe. Ja, heló szomszéd, téged is kimostak éjjel, mi?

Aki a Szigeten rosszul érzi magát, azzal valami komoly baj van. Mielőtt kimentem, azt kérdezték, milyen koncertet fogok megnézni. Rossz kérdés. Annyi az előadó és a helyszín, hogy teljesen értelmetlen tervezni. Különben is, az egészben az a csodálatos, hogy minden olyan kiszámíthatatlan. Csak sodródni, a legjobb bulikba úgyis belebotlik az ember. Meg aztán, a programfüzet mindent megold.

Kitalálsz valamit: "most szeretnék tízezer emberrel együtt táncolni", vagy "szeretnék színházba (moziba, kiállításra) menni /vért adni /gótikus metált hallgatni /labirintusban kóvályogni /műesőben ugrálni /leszokni az alkoholról /jógázni /divatbemutatót nézni /ingyen jegeskávét inni /csocsóversenyt nyerni /ananászleves kókusztejet inni /falat mászni vagy párnák közt feküdni egy órási színes sátorban fahéjas teát szopogatva, miközben lágy zene szól és füstölőillat terjeng..." Bármire van lehetőség, és ha tanácstalan vagy, megkérdezheted a rabbit 10 forintért.

Szóval: mindent lehet, amit lehet. Non-stop buli, egy hétig nincs megállás, egyedül lenni lehetetlen, maximum a toitoi-ban, bár ott 5 perc után már elég veszélyes a légkör... És igen, kosz van, sár van, melegvíz ritkán, de talán már elmúltak azok az idők, mikor a Szigetet az igénytelenséggel azonosították - egyszerűen ez a mellékhatása annak, ha napi százezer ember mászkál fel és alá egyfolytában. (Igen, lopnak is, de csak attól, aki hagyja. Mármint nem érdemes túl sok holmit vinni, csak ami zsebben elfér: telefon (alapvető hasznosság), egy kis pénz, estére meg egy pulcsi, netán egy hálózsák.)

Aki még nem volt, felejtse el, amit a tv-ben látott: ez nem egy szekta, sőt egyáltalán semmi rémisztő nincs benne. Annyira színes, annyi kultúra mozog itt egymás mellett, hihetetlen, hogy még mindig az a tévhit él egyesekben, hogy ebben a fertőben mindenkit csak megerőszakolnak meg összevernek. Aki négyezer forintot kifizet egy napijegyért (vagy húszat egy hetijegyért), az nem verekedni jön.

Több mint 30 színpad, még több falatozó, büfé, café, söröző, borozó, koktélozó és mindenféle vendéglátóegység, többszáz előadó, valamint a legkülönlegesebb bazárok hosszú sorai gondoskodnak erről a multikulturális sokkhatásról. Annyi a külföldi, hogy a jegyellenőrök már eleve angolul kérdezik, akarsz-e még egy napijegyet, vagy esetleg kikísérjünk a kapuig...

Azt meg talán meg sem kell említeni, mennyiféle zenéből válogathatunk. Minden rétegnek megvan a helye: a Világzenei színpad a legszínvonalasabb etnofelelős, a sötétebb oldalnak a HammerWorld nyújt vigaszt, a szeletelés a Globe arénában vagy a Cinetripben folyik, de az elektro-hívőknek ott van még az Ambient kísérleties vonala, vagy az Elektron underground produkciói. Persze van itt még pop, reggae, Afrika Falu, Roma Sátor, Blues és Jazz színpad, de akár még opera is.

Napközben lehet hastáncot tanulni, drogprevenciós sátorban tesztet kitölteni, sürgősségi fogamzásgátlásban részt venni, harcolni a nőkért, játszani, festeni, meditálni, pszichológia órára menni és lelki békét találni bármelyik vallás sátrában. De még ennél is több program vár minden szigetelőt, és ráadásul teljesen ingyen (kivétel a bungee jumping). Aki idén már nem ér oda, jövőre ne hagyja ki!

Zsó