Hosszú idő után színvonalas női kézilabda-mérkőzéseket láthatott a veszprémi publikum. A Március 15. utcai sportcsarnokban Magyarország Franciaországot látta vendégül az ahthéni olimpiára való felkészülés jegyében. A hölgyek hatvan percig kiélezett csatát vívtak, a mieink vesztett helyzetből álltak fel, és az utolsó pillanatban szerzett Farkas-találattal döntetlenre hozták a meccset. A mérkőzés előtt a két legjobb honi csapat, a Dunaferr NK és a Győri ETO lépett parkettre.

Magyarország - Franciaország 31-31 (14-15)
gól: Ferling, Görbicz 5-5, Kulcsár, Radulovics 4-4, Kirsner, Mehlmann 3-3, Lovász, Pálffy, Farkas 2-2, Tóth 1, illetve Jacques-Szabó, Lejeune 6-6, Pecqueux-Roland 4, Wendling, Cano 3-3, Vogein, Cendier, Myaro 2-2, Delerce, Tervel, Ludwig 1-1.

Tavaly Zágrábban a Világbajnokság fináléjában ugyan ez a két csapat találkozott egymással, így tán nem nagy túlzás kijelenteni, a világ két legjobb csapata mérte össze erejét a királynék városában. Meg is adták a módját a szervezők: huszárok, hímnuszt éneklő művészek (Völler Adél és Tóth Veronika), virágok, köszöntések, egyszóval minden adott volt egy nagy csatára.

A már említett vb-döntőn a gallok vesztett helyzetből - a magyarok hathatós segítségével - döntetlenre hozták a találkozót, a ráadásban pedig simán besöpörték az aranyérmet érő győzelmet. Ezúttal is hasonlóan kiélezett csatát láthatott a Fotex-csarnokot csaknem teljesen megtöltő közönség, de ezúttal a franciák lehettek szomorúbbak a "pontosztoszkodás" után. Etúttal is hasonlóan történt minden, de mégis egészen másképp. Hamar megléptek a magyarok, ám elég volt pár perc kihagyás, és a Szabó Melinda vezérelte vendégek zsinóraban hatot lőttek, és megszerezték a vezetést.

Előnyüket egészen a hajráig megtartották a franciák, az utolsó percekben pedig mindkét mester már a tartalékaikat szerepeltette, úgy tűnt, hogy a magyarokban nincs elég erő a felzárkózáshoz. A hajrában bebizonyosodott, hogy nem csak a mieink képesek arra, hogy a markukban levő győzelmet kiengedjék: a magyarok az utolsó fél percben kétszer vették be az egyébként kiválóan védő Dudziak kapuját, ezzel döntetlenre mentve a találkozót.

Mocsai Lajos: - Az utóbbi két nap rendkívül fárasztó programja miatt, nem lehetett elég friss együttesem. Ráadásul a franciák mérkőzéseinek videoelemzése is elmaradt az egyéb fontos, de nem szakmai programok miatt. A lányok mégis nagyon igyekeztek, és hatalmas küzdelemben kiegyenlítettek a hajrában. A támadójátékunk akadozott, sok ziccert hibáztunk, ugyanakkor a végén okosan játszottunk, és kitűnően küzdöttünk. A közönség is rendkívül sokat segített. Csütörtökön koncentráltabb, még nagyobb mérkőzést fogunk játszani a világbajnokkal.
Olivier Krumbholz: - Rettentően ideges vagyok, mert a mérkőzés végjátékában ugyanazt a hibát követtük el, amit a magyarok a zágrábi világbajnoki döntőben. Ötgólos előnyt nem lett volna szabad eladnunk. Ugyakkor örömmel láttam, hogy kezd összeállni a csapatunk, hiszen a nagyon erős magyarokkal újra jó meccset vívott. Egy-egy játékosom teljesítményével nem lehettem tökéletesen elégedett, de Dudziak kapus, Szabó, Lejeune és Wendling mégis húzóembere volt a csapatnak. A magyarok nem játszottak igazán jól, fáradtnak tűntek a sok edzés után. Szurkolóiknak azonban nem kell aggódniuk a válogatott miatt, mert nagyon jó együttes. A játékvezetőkre egy szavunk sem lehet, korrekten bíráskodtak.

A nap krónikájához tartozik még, hogy a válogatottak nélkül felálló két legjobb magyar csapat csatájából a győriek kerültek ki győztesen, miután teljes kezdősort nélkülöző Dunaferrt 38-26-ra lépték le.