PC, a PechesCsinifiú, a srác, akivel minden rendben, mégis egyedül van. Mosolya, az egész arcberendezése, de még a teste is plakátra való. Hangja kellemes, lassan, tagoltan beszél, és nem hülyeségeket. Udvarias, szolgálatkész, szórakoztató. Terminátor Light. Tökéletes test és programozás, szuper PC, nőstényeknek. Persze csak akkor, ha elhisszük: gazdit keres.

PC-t leírni egyszerű: az ideális. Ha a női magazinok tesztjei alapján kellene összerakni egy férfit, minden bizonnyal őt kapnánk. Mindene megfelelő méretű, arányos, szabályos a fogsorától kezdve az ajkainak az orrával bezárt szögéig. Ölelése óvatos de mégis erőteljes, zárt szájjal, halkan szuszogva alszik, arca ilyenkor angyali. Játékos, kreatív, a szexben is. Unatkozni mellette nem lehet. A terepjárója mindig tiszta, de nem ideges, ha véletlenül morzsázunk vagy sározunk. Ha valamin mégis begurul, megemeli a hangját, a szemei szikráznak, de a teste nem feszül meg, kidolgozott izmai meg sem mozdulnak. Mégis, ezután arcunkat tenyerébe véve kér bocsánatot, aztán a fülünk mögé tűri azt a bizonyos rakoncátlan tincset, becsukja a szemét, és egy hatalmas, szeretetteljes puszit nyom a homlokunkra. Mi meg mosolygunk, mint hülyegyerek a búgócsigára.

PC persze agyilag is kiemelkedik a többiek közül. Az én PC-m mérnöknek készül, mellette hőlégballon-pilóta. Túl egy komoly kapcsolaton, ami évekig boldoggá tette, és persze nem ő mondta ki, hogy legyen vége. A PC-k nehezen találnak párt, mert nem engednek a 21-ből, de ha megvan akit kerestek, kitartanak mellette. A PC-k a kedves, értelmes, formás, cicis-popsis, bongyor hajú lányokat kedvelik, akiknek nem böki a lábuk a feneküket, de nem kell targonca ahhoz, hogy elvigyék őket az ágyig. Az olyanokat, akik kismamaként angyalian szépek lesznek, és már előre látják, hogy a kedves mezítláb, habos ruhában sétál a harmatos fűben, egy párás nyári reggelen.

PC-k a szuperautójukkal elvisznek a kozmetikushoz, a fodrászhoz, a barátnőkhöz, bárhova. Este képesek az utolsó pillanatban kitalálni, hogy romantikázzunk a szupernyaralójukban a szuperbalcsin. Borral, sajttal, gyertyával, illatos-habos fürdőzéssel. Képesek szappanoperát varázsolni a szürke hétköznapokból.

Úgyhogy iszonyú, hogy a PC-nek csak a "barátja" lehettem. A barátnőim is hason csúsztak utána, és nem hitték el, hogy nincs barátnője. Mert az lehetetlen. Ez pedig így is van, csak éppen a PC-k maguk tehetnek róla. Hiszen a lelkük mélyén igenis imádják ezt a helyzetet. Mosolyognak, dorombolnak és közben szomorú szemekkel néznek: nem találom az igazit, segíts! Mi, balga nők, sajnálkozunk és segítünk. Reménykedve abban, hogy hátha minket keres.
Én akkor léptem le, amikor a fodrásznál ülve dauerolásra vártam, mert alapból egy hullám nincs a hajamban.

A RAcKa, a Rajongó Alkesz Kisfiú PC után talált meg. Sűrű, göndör, fekete hajával, sötét szemeivel, vadságával hanyatt lökött. Letepert, követelt. Szenvedélyes volt, és ha bulizott, magyar módon seggrészegségig itta magát. Mégis imádni kellett. De ez már egy másik mese...