Szép volt. Jó volt. Nagy buli volt. Legalábbis nekünk. Kérdés, hogyan viselte ezt az, aki pont azért dolgozott, hogy mi így érezzük magunkat. Horváth Károllyal beszélgetett az Index Veszprém.

Index: - Ismét elkényeztetve érezhette magát a veszprémi közönség, de adódik a kérdés, hogy vajon az általatok tervezett programok közül mennyi valósult meg?

Horváth Károly: - Kilencven százalékban úgy történt, ahogyan elképzeltük. A fönnmaradó tíz százalék is kizárólag anyagi okok miatt maradt ki. Egy ilyen szintű rendezvénynél ez nagyon jó arány, így messzemenőkig elégedettek lehetünk.

Index: - Mennyire saccoltátok a látogatottságot?

HK: - Bár számszerű adatokat nem tudunk mondani - nehéz is lenne pontosan megtippelni egy olyan eseménynél, ahol ekkora mozgás van a színpadok között -, de úgy 40-60 ezer főre becsüljük a héten fesztiválozók számát. Az első két napon számunkra is meglepően sokan jöttek el, ezzel nagy lökést adtak nemcsak a bulinak, de a szervezőknek és a fellépőknek is.

Index: - Mi okozta a programváltozásokat, csúszásokat?

HK: - Az utcazenélésben éppen úgy benne van az improvizáció, mint az időhatárok rugalmas kezelése. Nehéz lenne - de nem is akarjuk - ezt szigorítani. Az esti fellépőkre ez viszont nem lehet(ett) jellemző. Persze azért, hogy az adrenalinunk egyfolytában a csúcson legyen, néha itt is történtek kisebb gikszerek... például csütörtökön. A közvetlenül az Egyesült Államokból érkező Big Daddy Wilson egy későbbi géppel tudott csak Ferihegyen landolni, így Tátrai Tibiék rugalmasságának hála, föl tudtuk cserélni a két koncertet. Erről szórólapon értesítettük a közönséget, valamint az elektronikus média is segített.

Index: - Történt-e valamilyen atrocitás?

HK: - Nem tudunk ilyenről. Volt egy-két telefonos játékos a hangerő miatt, de semmiféle rendkívüli esemény nem történt. Ez külön öröm, pláne, ha az embertömeg nagyságát vesszük figyelembe.

Index: - Mit terveztek jövőre?

HK: - Még erősebb nagyszínpadi felhozatalt szeretnénk, de az ötletek között szerepel egy pénzjutalommal járó fesztiváldíj a legjobb utcazenésznek, amit egy külön zsűri ítél majd oda. Reményeink szerint így még több zenész jönne, akár külföldről is. Ebből is látszik, hogy ők is nagyobb hangsúlyt kapnának a nagyok mellett, a terv szerint a kisszínpadokon is kitoljuk az időhatárokat egészen éjfélig.

Index: - Hol érezted magad a legjobban?

HK: - Régi kedvencem az Intermagyar, de Takács Eszter hangját is szeretem, az esti föllépők közül a nyolc fekete rézfúvósból álló Kenny Carr and the Tigers tetszett leginkább. A spontán örömzenélések hangulatát azonban semmi sem tudja überelni!

Index: - Egy üzenet a végére?

HK: - Minden szponzort szeretettel várunk jövőre is!!!