Az ulmi Donauschwäbisches Zentralmuseum, azaz a Dunai Svábok Központi Múzeuma azzal a céllal alakult meg, hogy az 1700-as évektől Közép-Európa különböző vidékeire települt németek történetét, életét és kultúráját összegyűjtse, megőrizze és bemutassa. A múzeum nemcsak etnográfiai, történeti, hanem képzőművészeti kiállításoknak is helyet ad.

A mostanában Európában oly népszerű jelenkutatáshoz kapcsolódóan született meg a "Háztörténetek. Német sorsok a Duna mentén" című kiállítás ötlete. A Dunai Svábok Központi Múzeuma által tervezett, és Henrike Hampe projektvezető által összefogott kiállítás kilenc magyar, román és jugoszláv múzeum "határt nem ismerő" együttműködésének az eredménye, amely a 18. és a 19. században Dél- Európába bevándorolt németek történelmét és kultúráját tizenkét Duna menti lakóház példáján kívánja bemutatni. Célja a négy Dunai országban egyszerre interkulturális összehasonlításban is dokumentálni az emberek mai életkörülményeit.

A kiállítás 2002. július 5-től szeptember 29-ig Ulmban volt megtekinthető, október 25-től 2003. február 25-ig pedig Budapesten a Néprajzi Múzeum mutatta be. A kiállítás nemzetközi jelentőséget nyer azáltal, hogy 2003-2005-ben valamennyi partnermúzeumban sor kerül a bemutatására. 2004. júliusától szeptember végéig a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban tekinthető meg.

A kiállításon tizenkét lakóház és család életét, történetét ismerhetik meg az érdeklődők. A stilizált házak belsejében régi fényképek, emlékeket idéző tárgyak révén a múlt jelenik meg, külsejükön, a 2001. őszén Martin Rosswog német fotóművész megörökítette fényképeken pedig a jelen.

Az Index Veszprém hasábjain hetente egy-egy lakóház és család történetét mutatjuk be, remélve, hogy ezzel is hozzájárulhatunk a "határt nem ismerő" együttműködés sikeréhez.

A Ferch házaspár háza
Waiblingen, Beim Wasserturm 30

Mélyen a Rems folyó völgymélyedésében fekszik Waiblingen, egy 52 000 lakost számláló nagy járási székhely. Az 1990-es években a város fölötti zöldterületen jött létre az új lakónegyed, a "Beim Wasserturm" /A víztoronynál/. Az újonnan épült lakótömbök majdnem 2000 ember számára biztosítottak új otthont.

1996-ban Barbara és Adam Ferch elhatározták, hogy vásárolnak itt egy kétszobás lakást, hogy Gerlinde lányuk szomszédságában lakhassanak. A lakás a harmadik emeleten van, és erkélyéről szép kilátás nyílik, aminek Ferchék különösen örülnek.

A házaspár azelőtt hosszú évekig egy mannheimi toronyházban lakott egy szociális bérlakásban. Ferchék kitelepültek: 1978-ban, illetve 1979-ben jöttek át Romániából Németországba. Felmenőik a XVIII. században vándoroltak oda. A Ceausescu-diktatúra idején alkalmazott megszorító intézkedések miatt Adam Ferch súlyosan megbetegedett, és ezért menekülésre kényszerültek szülőfalujukból, a bánáti Guttenbrunnból (románul Zabraniból).

Barbara Ferch tanárnőnek az volt a szerencséje, hogy Németországban folytathatta hivatását. Gyermekeik itt teljesen otthon érzik magukat, romániai múltjuk iránt már semmi érdeklődést nem tanúsítanak. Ezzel szemben anyjuk, amikor Németországba jött, még sokáig viselte otthon a guttenbrunni népviseletet.