Veszprém megye, a sokszínű. Sok olyan szolgáltatás és látnivaló található ezen a vidéken, amiért érdemes idelátogatni. Másfelől viszont nincsenek olyan kiugró turisztikai attrakciók, amelyek világhírűek lehetnének. Ennek ellenére évről-évre sokan érkeznek hozzánk, hogy meghallgassák a veszprémi harangok zúgását és a tihanyi visszhangot, esetleg kiadós sétát tegyenek a Bakony erdeiben.

Amikor még a kelet-németek ide jártak...

A megye turisztikai szempontból két részre oszlik, a Balaton északi partjára - amely kiemelt üdülőkörzetként teljesen különálló egységet alkot -, illetve a tőle északra fekvő területekre, melyek kiépítettsége, látogatottsága sokkal alacsonyabb szintű, ennek megfelelően súlyuk a megye turizmusában kevésbé számottevő, és egészen más jellegű kínálattal rendelkeznek. A Balaton üdülőkörzetében maga a víz, a vízpart, a vízparti nyaralás, illetve ennek kiépült infrastruktúrája, szolgáltatásai az elsődlegesek. A '90-es évek elejétől kezdve azonban egyre inkább látszik, hogy önmagában ez a terület nem tud olyan gazdasági szintet biztosítani, amiből meg lehetne élni - ami egyébként a turizmus lényege lenne. A Balaton partja azért nem képes erre, mert ez a terület, illetve a hozzá kapcsolódó szolgáltatások erősen ki vannak téve az időjárás változásainak. Éppen ezért egyfelől a tájra, a borkultúrára vagy épp a helyi kultúra bemutatására kell építeni, másfelől arra is szükség van, hogy a vendégek igényeihez igazítsák a turisztikai kínálatot.

Ez a szemlélet azonban egy más gondolkodást kíván. Nem biztos, hogy egy tájat egyszerűen csak a szépségére alapozva kell "eladni", számos lehetőség merülhet fel e kérdésben, hangsúlyosan megjelenhet például egy divatsport is a kínálatok között. Mayer Péter jól ismeri ezen turisztikai problémákat és megoldásokat, hisz munkája révén - a Megye Turisztikai koncepciójának kidolgozójaként - évről-évre szembesül velük. A Veszprémi Egyetem Turisztikai Tanszéke tanszékvezető-helyettesének, tanársegédjének meglátása szerint nehezíti a helyzetet a Balaton térségében, hogy a helyi turizmusban dolgozó emberek nagyrészt a régi klisékben gondolkoznak: vagyis ha vendégek érkeznek, az abban az esetben ér valamit, ha százezrével jönnek, holott nagyon valószínű, hogy soha nem fog megismétlődni az 1988-1992 közötti óriási forgalom.

Egységben az erő

Mayer Péter szerint a megyének a Balatontól északabbra fekvő területein sokkal inkább az alapoktól kell építkezni; az emberek rá vannak utalva, hogy maguk találjanak ki valami újdonságot. Bizonyos értelemben ez a nagyobb kényszer oda vezet, hogy érdekes kezdeményezések születnek részben összefogásban, térségi szinten, avagy önszerveződő formában, s olyan kis lépésekből álló kis fejlesztéseknek lehetünk tanúi, mint pl. régi források, kutak rendbetétele.

Minden Veszprém megyei kistérség fejlesztési programjában benne van valamilyen formában a turizmus - általában összekapcsolva a mezőgazdaság fejlesztésével. A legtöbb helyen az agrárágazat átstrukturálására születtek kezdeményezések abból a célból, hogy a nagyüzemi búza-, kukoricatermesztésről átálljanak az intenzívebb, több munkaerőt igénylő biogazdálkodásra. Ilyen ötletek mentén alakultak ki az utóbbi időben megyeszerte olyan projektek, melyek megvalósításához főként a SAPARD program adott hatalmas lökést.

A Turisztikai Tanszék tanszékvezető-helyettese követendő mintaként említi azt a térségi kezdeményezést, mely nemcsak szolgáltatásnyújtást, hanem komplex termékfejlesztést is kínál, például turistautak kialakításával, rendbetételével. A Bakony Turizmusáért Egyesület ezen kívül még azért példaértékű a megyében, mert nem önkormányzatok a mozgatórugói. Elsőként a vállalkozóknak jutott eszükbe, hogy lépni kell valamit a turisztikai forgalom növelése érdekében, és hogy a szakmabeliek ne szétaprózódva, egyenként jelenjenek meg az idegenforgalom piacán, létrehozták ezt az egyesületet. A távolságok a megyén belül nem nagyok, jó az úthálózat, jó az összeköttetés, tehát minden lehetőség megvan ahhoz, hogy egységesen, összefogással kezeljék ezeket a turisztikai feladatokat.

folyt.köv.


kalo