A Republika Zaranska polgára elköszönt, tekert mint állat... lanton. A fülemben már a Dylan szám - kopogtatunk a mennyország kapuján. Elég szuicid itt a hangulat a Gizella udvarban. A legdurvább nyomja a Bikinit. Ki is vesz fel itten a városban bikinit?

Először tehát tekerőlantosunk halk szavai jönnek:

Z: - Schuller Zaránd vagyok.

Index: - Honnan jöttél?

Z: - Hosszú mese. Angliában születtem mint székely, szász, angol és skót keverék. Apám erdélyi, ő a székely-szász vonal, anyukám pedig az angol-skót. Világháború és forradalom következtében jött apám Angliába.

Index: - Ide hogy kerülsz?

Z: - Rendszeresen járok Magyarországra, mert kedves kis barátnőm itt lakik, kaposvári lány. Éppen Siófokon játszottam az utcán, és valaki mondta nekem, hogy "ne játsszál te Siófokon, menjél Veszprémbe az Utcazene Fesztiválra".

Index: - Mióta zenélsz az utcán?

Z: - Kiskorom óta. Kamaszkoromban csak hétvégeken csináltam.

Index: - Miért kezdted?

Z: - A pénzért. Simán meg lehet belőle élni.

Index: - Min játszol?

Z: - Tekerőlanton. Kiskoromban apám hozott nekem Magyarországról egy Sebő-lemezt. Imádtam a tekerőlant hangját kilencéves fejjel. Négy évvel ezelőtt Szegeden találtam egy eladó lantot. Magamtól megtanultam játszani rajta. A hangja kihoz az emberekből valami ősi közösségi tudatot. Három húrja van, ezek közül kettő állandó hangot ad. A kisgyerekeket hipnotizálja. Megy az anya, és nem tudnak otthagyni, mert a gyerek áll és nem akar tovább menni, csak nézi, hallgatja. Ezért lehet vele jól keresni, mert az anyuka aztán pénzt ad a gyereknek, hogy dobja a tokba. Én nem kalapozok: aki akar, ad, aki nem, nem. Én hálás vagyok az egyforintosokért is.
Saját zenekarom a Mangalica - azaz az Orkestar Narodna Republika Zaranska. Saját, kitalált országom együttese ez, én is ennek vagyok a polgára. Még turista prospektussal is rendelkezik. Van népviseletem: székely kabátban szoktam fellépni, csak most nagyon meleg van.

És ami most jön, na, az a nagyon durva.

Index: - Miért te vagy A legdurvább?

Durva: - Jó a legdurvábbnak lenni. Egy fesztivál a legdurvább emberekről szól, nem?

Index: - Miért vagy itt?

Durva: - Mert ez a világ legjobb fesztiválja - hülye kérdés. Iszom, mint a gőte, berúgunk és zenélünk együtt a többiekkel, nappal meg alszunk. A harmadik kivételével mindegyiken voltam, de már korábban is utcazenéltem itt Veszprémben, még akkor, mikor nem is létezett ez a fesztivál.

Index: - Ki a jó utcazenész?

Durva: - Az utcazenélésben az a jó, hogy az ember lemérheti saját magát. Megismeri a képességeit. Ahhoz, hogy valaki jó utcazenész legyen, tudnia kell kommunikálni az emberekkel. Ezen kívül pedig képesnek kell lenni úgy kompromisszumokat kötni, hogy ne adja fel magát. És ez a legnehezebb dolog a világon. Utcazenésznek lenni nehéz. Erre születni kell. Még ha nem is ezt csinálja egész életében valaki, ha az volt, az is marad mindig.

Index: - Csak az utcán zenélsz?

Durva: - A tavalyi fesztiválon "Gitáros zenekart keres" néven léptem fel. Azóta viszont megtaláltam az embereim, és sikerült megcsinálnom életem együttesét. Jellemző, hogy nem itt találtam meg a csapatot. Az a helyzet, hogy minél nyugatabbra mész, egyre kevesebb az esély, hogy olyan embereket találj, akikkel lehet zenélni. Egyre kevesebb vér van errefelé az emberekben. Nincs bennük az a… spiritusz - ezt csak így tudom mondani -, ami keleten. Ez a helyzet ebben az egész nyomorult, megcsonkított országban - ez tegyétek föl így az indexre: nyomorult, megcsonkított ország!

(Feltettük.)