Tace Apó hét dombra ült,
Hej, regö rejtem, regö rejtem,
Tace Apó hétszer ledűlt,
Hej, regö rejtem, regö rejtem.
Amit éjszakára megült,
Reggelre az mindig ledűlt,
Hej, regö rejtem, regö rejtem...

Eccervóthónemvót, mikor még a kurta farkú malac túrt, mondom, még Ádám apánk és Éva anyánk fiatalkorába', no, akkor volt pont 50 és háromnegyed éves Tace Apó. Szóval ezekben az időkben Tace Apó még fiatal volt és bohó, nem is igen nevezték "Apónak", inkább csak hogy urambátyám, meg bátyámuram.

Mondom, bohókás volt akkor még a kis Tace, szerette akkor a jóféle mulatságokat, járta a bakkanáliákat rendesen, meg mindenféle huncfutságra is kapható volt, mondom. Szerette a kellemetes fehérnépeket, meg a feketéket, barnákat, vereseket, szőkéket, eccóval szerette a népeket és pont.

Eccer meg így, mikor a már nem is annyira fiatal Tace éppen szünetet tartott két bakkanália között (mert pont szerda volt, vagy valamilyen más pihenőnap), megszólította őt az Úristen. Mondom, szólt hozzá az Atyaisten, mert már igencsak megelégelte hányaveti életmódját.

Fiam, Tace - mondta az Atyaisten, mert Ő mindenkinek az atyja. Oda is figyelt rá Tace, mer' tudta, mikor kell odafigyelnie. "Fiam, Tace! Igencsak megelégeltem már a hányaveti életmódodat! Ideje lenne letelepedned!"

Fogta ekkor magát Tace, és letelepedett. Bakony alatt, Balaton felett talált magának hét (esteleg öt) dombot, melyeken kényelmes ülés tetszett, és pont azokra telepedett úgymond. Mondom, kényelmes volt az ülés a hét dombon.

Itt ült-ücsörgött és vénült meg Tace Apó. Jöttek-mentek a pogányok, jöttek-mentek a keresztények, de Tace Apó csak ült nyugodtan, nem zavartatta magát. Mondom, itt vénült meg Tace Apó.

Több mint ezer esztendeig ücsörgött így Tace Apó, és nem zavartatta magát a mindenféle jöttmentektől. Máig is így ülne talán nyugodalmasan, ha eccercsak nem támadt volna égszakadás-földindulás, fejemen egy nagy koppanás... ha nem született volna meg az Uccazenei Fesztivál.

Tace Apó látszólag még most is nyugodtan ül, de már izeg-mozog, fintorog benne az ifjú és bohókás Tace, a bakkanáliák és fehérnépek nagy kedvelője. Recseg már az hét (esetleg öt) domb, súrlódnak a göröngyök, mert Tace Apó már izeg-mozog, mondom, készül a fölállásra. És akkor kezdődik csak majd az igazi haddelhadd, sohse láttatok még akkora bakkanáliát!

Így van-e, nem így van-e, én se tudhatom, én is csak úgy hallottam jártomban-keltemben. Mindenesetre éljünk mindnyájan boldogan, amíg meg nem hallunk...