Nyáron kikapcsolódunk, mert ezért van a nyár. Nem kell (annyit) dolgoznunk, meg ha kellene se bírnánk a döglesztő hőség miatt. Ez mondjuk, jelen állapotra éppen nem annyira érvényes, de hát ugyebár a kivétel erősít... A kikapcsolódás egyik formája lehet a játék - ide értve annak minden fajtáját és lehetőségét.

A játék nagyon sokféle lehet. Játszhatunk egyedül és társaságban, különböző játékszerekkel vagy azok nélkül, könnyedén és véresen komolyan egyaránt. Játszunk egyrészről, mert genetikailag belénk van kódolva a játék szeretete (v.ö. "homo ludens"), másrészt meg... Másrészt meg játszunk, és kész!

A pszichológusok szerint a játékszenvedély beteges is lehet. A játék mindig egy alternatív valóságot mutat nekünk, egy világot, melynek a szabályai mások (és nagyon fontos kiemelnünk, hogy átláthatóbbak), mint a világéi, melyben hétköznapjainkat tengetjük. A gondok akkor kezdődnek, ha túlzottan belemerítkezünk ebbe az alternatív univerzumba, és egy idő után már nem is tudunk - és nem is akarunk - kiszabadulni bűvköréből.

Játszottak már át egy teljes éjszakát anélkül, hogy az idő múlásának tudatában lettek volna? Ültek már a számítógép előtt, a társasjáték körül vagy a kártyaasztalnál órákon, napokon keresztül?

A játék mindig tanít valamire magunkkal vagy a világgal kapcsolatban, ugyanakkor "kábítószer" is: mámorít és magával ragad. Nem pusztán a győzelem lehetősége, ami fontos és vonzó (nem is minden játék szól a versengésről), hanem a megismerés, a tanulás folyamata. Középiskolás korunkban egyszer több mint hatvan órán keresztül szerepjátszottunk barátaimmal - kihívást kerestünk, és egyben próbára tettük saját tűrőképességünk határait.

Azokat az alkalmakat össze sem tudnám számolni, amikor baráti társaságban társasjátékozás közben arra eszméltünk, hogy már sokkal későbbre jár, mint ahogy azt mi elképzeltük. Igen, vállalom, hogy én szenvedélyes játékos vagyok! Fontos számomra az önkifejezésnek ez a módja, és társas kapcsolataim formálásának, formálódásának szempontjából sem tartom mellékesnek.

Nyár van, kikapcsolódunk. A játék kiválóan alkalmas arra, hogy a hétköznapok egyhangúságába belefásult agyunkat felfrissítsük, szabadjára engedjük egy kicsit. Arra kérem Önöket, ne legyenek túl szigorúak rokonaikkal, ismerőseikkel, ha azok netalán egyszer-egyszer túlzásba viszik a játékot. Sőt, saját magukkal se legyenek szigorúak: játsszanak kicsit, mert játszani jó!