Az ulmi Donauschwäbisches Zentralmuseum Háztörténetek. Német sorsok a Duna mentén című kiállítása nyílik a Lackó Dezső Múzeumban július 15-én, csütörtökön délután öt órakor. A tárlat négy, Duna menti ország életviszonyait ábrázolja 2001. évben, valamint bemutatja, milyen nagy hatással volt közép és kelet Európa történelmére és kultúrájára az elmúlt 300 évben a különböző népcsoportok vándorlása, együttélése és mekkora politikai változások rázták meg a térséget. Tovább >>>

Köszöntőt mond K. dr. Palágyi Sylvia, a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság igazgatóhelyettese, Kuti Csaba, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke, valamint dr. Albert Vendel, a Veszprém Megyei Németek Közösségének elnöke. A kiállítást Siklós Péter a Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályának főosztályvezető-helyettese nyitja meg. A gyűjteményt Henrike Hampe főrendező mutatja be.

Az ulmi Donauschwäbisches Zentralmuseum, azaz a Dunai Svábok Központi Múzeuma azzal a céllal alakult meg, hogy az 1700-as évektől Közép-Európa különböző vidékeire települt németek történetét, életét és kultúráját összegyűjtse, megőrizze és bemutassa. A múzeum nemcsak etnográfiai, történeti, hanem képzőművészeti kiállításoknak is helyet ad - ismerteti a főszervező múltját Mészáros Veronika.

A mostanában Európában oly népszerű jelenkutatáshoz kapcsolódóan született meg a „Háztörténetek. Német sorsok a Duna mentén” című kiállítás ötlete. A Dunai Svábok Központi Múzeuma által tervezett és összefogott kiállítás kilenc magyar, román és jugoszláv múzeum “határt nem ismerő” együttműködésének az eredménye, amely a 18. és a 19. században Dél- Európába bevándorolt németek történelmét és kultúráját tizenkét Duna menti lakóház példáján kívánja bemutatni. Célja a négy Dunai országban egyszerre interkulturális összehasonlításban is dokumentálni az emberek mai életkörülményeit.

A kiállítás létrehozása, amiben négy ország múzeumai a határokra való tekintet nélkül működnek közre, a mai napig egyedül álló kezdeményezés. Egy, a jövőben különösen Keletközép és Délkelet-Európa országaival összefonódó Európában a kiállításnak különösen nagy jelentősége van. Ezért nem csak Baden-Württenberg Tartománya, és a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatja, hanem hivatalosan is felvették a Brüsszeli Európai Bizottság “Culture 2000 Framework Programm”-ba is.

A kiállítás 2002. július 5-től szeptember 29-ig Ulmban volt megtekinthető, október 25-től 2003. február 25-ig pedig Budapesten a Néprajzi Múzeumban látogatható. A kiállítás nemzetközi jelentőséget nyer azáltal, hogy 2003-2005-ben valamennyi partnermúzeumban sor kerül a bemutatására, így 2004. július 15. és október 17. között a Laczkó Dezső Múzeumban lesz megtekinthető.

A kiállításon tizenkét lakóház és család életét, történetét ismerhetik meg az érdeklődők. A stilizált házak belsejében régi fényképek, emlékeket idéző tárgyak révén a múlt jelenik meg, külsejükön, a 2001. őszén Martin Rosswog német fotóművész megörökítette fényképeken pedig a jelen.

A kiállítás főrendezője, Henrike Hampe négy magyarországi házat választott ki Harta, Veszprém, Cikó és Csávoly településekről. A veszprémi ház a Temető-hegyi Szikra utcában, a mai Dózsaváros városrészben található, itt él születése óta Debreczenyi Jánosné, született Keller Anna Terézia, Teri néni.

Debreczenyi Jánosné magyarországi német família tagja, ősei az 1700-as évek elején telepedtek le Veszprém megyében. A Szikra utcában 1952-ben kezdték az építkezést. 1954-ben költöztek be új otthonukba. 1962-ben az addigi szoba-konyhás házukat kibővítették egy szobával s fürdőszobával. 1997-ben Debrecenyi Jánosné fia, Debreczenyi János a házat kívülről teljesen felújította s átalakította. Az átalakítás után a ház a régi, 1800-as években épült német családi házak külső jellegzetességeit viseli magán jelezve a Debreczenyi família német ősökhöz való érzelmi kötődését.