Péterfy Ádám 1990-ben érettségizett Veszprémben, négy éve tanul a Képzőművészeti Egyetemen, kezdetben grafikus, jelenleg pedig festő szakon. Az idei Tavaszi Tárlaton Fejek című képével szerepelt, s a díjazottak közé került. A Képzőművészeti Egyetemen beszélgettünk, műterme az Epres-kert lelakott, de annál tekintélyesebb épületében található: a szoba kb. tíz négyzetméter, bútorzata egy fotel, az egyik falon egy nagy kép, mely sakktáblát ábrázol, a másik falon kisebb portrék sakktáblaszerűen elhelyezve - egy portré egy mező.

Index: - Hogyan kerültél el a városból?

Péterfy Ádám: - A szüleim vettek egy parasztházat vidéken, én pedig Budapestre jöttem, aztán elkezdtem Szarvason egy sulit, ami a Képzőművészeti Egyetem ellenlábasaként jött létre Makovecz Imre vezetésével. Az új egyetem alapítói megcsömörlöttek a Képző szabadelvűségétől, és próbáltak egy akadémikusabb iskolát szervezni, ahol a diákok még tudnak rajzolni, ismerik a klasszikus festészeti módokat. Az egyetem az utóbbi években szerintem is nagy hanyatlásnak indult azáltal, hogy bevezették a fejkvótát, és kétszer annyi jelentkezőt vesznek fel, mint előtte. Régebben kellett egyfajta érettség, hogy bekerüljön valaki, tizennyolc évesek nem nagyon voltak itt azelőtt. Pedig ez a hely egy fiatalember számára veszélyes, mert iszonyúan elsodródhat az illető. Ha nincs mögötte tudás, kis Tölg-Molnár lesz belőle, ha az ő osztályába jár; ha meg a Kovácséba, akkor kis Kovács.

Index: - Téged hányadik próbálkozás után vettek fel?

Péterfy Ádám: - Szarvas előtt próbálkoztam kétszer, és harmadikra sikerült bejutnom pár évvel később. Akkoriban még az volt a rendszer, hogy akkor kerülhettél be, ha háromszor-négyszer megpróbáltad. A szarvasi négy év is sokat segített. Ottani mesterem, Gerzson Pál igen határozott jellem, kezdetben nagy hatással volt rám. Amíg az ember éretlen, addig hasznos az alázatos inasi munka, amit ő várt el - enélkül a fiatalok dilettáns festővé válnak. Végül persze minden tanult dolgot el kell felejteni, le kell küzdeni, és tovább kell lépni. De egyből nem lehet absztrakt képeket festeni, az egy folyamat végeredménye. Ám nem minden életkorban szükségeltetik ez a fajta kemény képzés. A mostani mesterem, Tölg-Molnár Zoltán hagy minket dolgozni, szabadságot ad és biztat.

Index: - Ezek szerint te már túl vagy az inaséveken?

Péterfy Ádám: - Igen. Én már vagy hat éve nem rajzoltam modell alapján, nem foglalkoztam anatómiával...

Index: - Mihez kezdhet egy festő az iskola befejeztével?

Péterfy Ádám: - Én festek tovább diploma után is. Hogy megélni miből fogok majd, még nem tudom biztosan. Most például a reklámfestés érdekel. Nagy tűzfalakon lógva reklámokat festek; sampon, fogkrém, szappan - teljesen mindegy. Izgalmasnak találom a dolgot, főleg a méret miatt, hiszen nem mindennap rajzolhat az ember húszméteres fejet vagy félméteres mellbimbót. Igaz, hogy ezt elsősorban a pénz miatt csinálom, de emellett nagyon élvezem.

Index: - Jövőre végzel ez egyetemen. Mi lesz a diplomamunkád?

Péterfy Ádám: - Nem tudom, de mióta végignéztem pár védést, nem vagyok biztos benne, hogy festménnyel akarok diplomázni. Szánalmasnak érzem, hogy állunk a képünk előtt, és muszáj róla beszélni valamit. El lehet mondani, hogyan jött létre a festmény, honnan az ötlet, mi micsoda, de inkább taktikai húzásnak, utólagos magyarázkodásnak érzem az egészet. Én például nem tudok beszélni a saját képeimről. Tulajdonképpen nem is igazán tűröm meg őket. Amikor nap mint nap azzal foglalkozom, hogy bejövök a műterembe reggel, leülök a fotelba, majd festek nyolc órán át, akkor nekem annyi elég belőlük. Nem akarom látni őket. A képeim olyanok nekem, mint egy napló, ami főleg érzelmi dolgokról szól. Általában teljesen mást mond az ember a munkáiról a védéskor, mint amit gondol: inkább sémákban beszél, unalmasan és szárazan. És az a tapasztalatom, hogy aki fest, nem igazán a szavak embere. Tudom, hogy mikor jó, vagy mikor nem, de még azt is elég nehezen vagyok képes megfogalmazni, hogy miért pont azt festettem. Talán inkább filmet készítek majd diplomamunka gyanánt. Azt - úgy érzem - kevésbé kell magyarázni, talán kevesebb kérdés merül fel vele kapcsolatban, mint egy festmény esetében. Nálam nem a szöveg a lényeg, én képpel akarok kifejezni mindent.

Index: - Szóval te nem magyarázkodsz. Mi is a címe ennek a sakktáblás képnek?

Péterfy Ádám: - Sakk.

ka