Aki volt már Syrup-bulin, az biztosan tudja, hogy nem csak hakni létezik a világon. Ákos, aki egyik szervezője és DJ-je a Balaton-környéki non-profit partyknak (egyébként főállásban webdesigner és zenebeteg), valami olyannal próbál fertőzni, amire Magyarországon (hát még Veszprémben) épp hogy kezd fogékonnyá válni a közönség. Ambient, elektro, drill 'n' bass, nu jazz, trip hop, easy listening, idm... "ebből lesz az a kotyvalék, ami adja a Syrup ragacsot". Nincsen stiláris megkötés, minden mindennel mehet, és - ahogy Ákos mondja - "leginkább arról szól az egész, hogy mindenről szól".

Index: - Kezdjük az elején... Honnan jöttél és hogy jött a képbe a zene?

Mesterházy Ákos: - Balatonalmádiban lakom, mindig is ott laktam, oda jártam általános iskolába. Fűzfőn az Övegesben szereztem érettségit és elvégeztem több szakmát. Aztán Fehérvárra kerültem számítástechnikai iskolába - ez műszerészképző volt, de végül nem képeztek műszerésznek... Plusz még néhány tanfolyam, ahogy az idő meg a tehetség engedte. Zene... persze mindig ott volt a képben, amióta élek. Kb. 10 éves koromban vettem meg az első bakelitlemezemet, Michael Jackson Thriller-ét, 1987 körül a veszprémi Centrum áruházban. 117 Ft-ért vettem (még most is sokszor rakom róla a Billie Jean-t). Aztán a középiskolában már egyre többet gyűjtöttem, már olyan céllal, hogy ezt akár játszani is lehetne. De nem igazán kellett itt a környéken ez a zene, mert már akkor is egy egyedibb műfajt közelítettem meg. Akkor még Magyarországra nem jött be az acid-stílus. Azóta persze már kinőtte magát és átment a trancen és a technón is... Én egy különleges holland vonalú acidet próbálgattam, ami az underground kultúrára jellemző. De nem ismertem más embert magamon kívül, aki ezt szerette volna. Emellett az akkori hardcore-t játszogattam előszeretettel a középiskolai rádióban, amúgy meg az alternatív zenéket hallgattam, tehát nem feltétlenül akartam dj lenni. Hát én csak így zenélgettem...

Index: - Tehát nem volt cél, hogy dj legyél...

MÁ: - Nem, az már rosszul kezdődik szerintem, ha valaki úgy áll hozzá, hogy "na most veszek lemezjátszót és akkor én holnaptól dj leszek" Nem, nekem nagyon sokáig nem is volt lemezjátszóm, jó 5 év alatt spóroltam össze 2 lemezjátszóra, a lemezeken kívül, mert azok a legdrágábbak. Ez ott kezdődik, hogy teljesen más műfaj a hakinizós-slágerdiszkó-djzés, ami olyan, hogy bemegyek a boltba, és kérem azt a rózsaszín lemezt, mert rózsaszín zenét akarok játszani, és kérek hozzá két rózsaszín lemezjátszót rózsaszín keverővel és kész... Nagyon sokan így csinálják; egyszerűen vásárolnak maguknak egy stílust. Lehet, hogy ők inkább dj-k, mert jobban kiszolgálják a tömeget, én pedig szívesebben szorultam a perifériára.

Index: - Mi a helyzet az újabb projecttel? Nemrég láthattuk a VMK-ban a ONE_HALF-ot, ahol a kísérleti színház mellett a kísérleti elektronikát is bemutattátok. Hogy reagált a közönség?

MÁ: - Az egy reményteljes próbálkozás volt, sajnos kicsit tévhitben éltünk (és a közönség is), ugyanis nem szögeztük le azt, hogy ez egy amatőr szerveződés, ami nem arról szól, hogy egy színdarabot fogunk ott előadni. A közönséget nem tájékoztattuk arról, hogy mi is történik. A legtöbb vendégünkön látszott, hogy még életében nem hallott kísérleti zenét, és soha nem látogatott ilyen rendezvényt. Valaki azt hitte, hogy mások számait "dj-technikával" mutattunk be, és nem tudta, hogy ott minden egyes megszólaló hangot, zenét, ritmust, vagy zajt élőben kreálunk. Rengeteg improvizációval, apró kis gerjedésekkel dolgoztunk, és nem utolsó sorban a színpadi látványt is helyben rögtönöztük. Természetesen volt előzetes egyeztetés, de még az előadók (akik közösen dolgoztak) sem tudták előre, hogy mi fog történni. Tehát ez egy picit erős kezdés volt, és most a folyamatot megfordítva, beszélgetős esteket szervezünk, hogy el tudjuk mondani, mi vezetett a zaj elektronikához, hogyan alakultak ki ezek a stílusok, zenék, és mi a technokultúra.

Index: - Mennyire viszed a saját zenéidet a bulikra? Gyakran láthatunk Mesterházy live-actet?

MÁ: - A saját zenéimmel hívnak ide-oda, fesztiválokra prütymögni, de pont abba a csapdába nem akarok esni, hogy megvan a saját zeném és mindenhova azt viszem és játszom. Én szeretném elkezdeni valahol, hogy belerázódjak. Ez nem úgy működik, hogy valaki egyszer csak kísérleti elektronikát fog játszani laptoppal. Az menjen ki a színpadra és nyomja meg a playt. Én például nagyon felkészületlenül mentem már egy-két olyan helyre, ahova hívtak live-actezni. Volt hogy a fellépés közepén rájöttem, hogy ezt most nem akarom tovább és előkaptam a lemezeket és elkezdtem dj-zni. De ez a sajátzene-készítés eleve nem olyan régi dolog nálam, nem is nagyon erőltetem.

Index: - Sok vidéki városban (pl. Győr) tőled lehetett először experimental szettet hallani. Veszprém ilyen szempontból szerencsés helynek mondható, a Syrup neve szinte egybefonódott a városéval. Milyen tervekkel, elképzelésekkel indult a Syrup?

MÁ: - Döme Péter cimborámmal egymásra találtunk zeneileg. Mindketten csináltunk már kisebb-nagyobb bulikat a környéken és annyira kis közönség volt, hogy vétek lett volna megosztani. Így hát elkezdtük keresztezni a társaságokat, ismerősök ismerőseit, és lettünk annyian, hogy komoly partikat tudtunk szervezni... ebből lett a Syrup! Nem helyhez kötött, Muraknak köszönhetjük azt, hogy a moziban vagyunk, régebben neki köszönhettük, hogy a patriótában voltunk. Most már megyünk mindenfelé, hívnak külön is, de legtöbbször együtt játszunk, persze mindkettőnknek megvan a maga útja... Nem tudom mennyire szerencsés Veszprém, mindenesetre a város sokat köszönhetne nekünk a népszerűsítéséért, ennek ellenére valahogy mindig falakba ütközünk!

Index: - Mennyire nehéz Veszprémben egy ilyen bulit szervezni? Milyen a fiatalság hozzáállása?

MÁ: - Nekem ez az utóbbi pár hónap csalódás volt party-szervezés tekintetében... Szerveztünk egy-két olyan bulit, ami nagyon jó volt, nagyon sokan voltak, de mégis ki tudták hozni a rosszakaróim, hogy deficit legyen. Szóval ehhez pénz kell, én meg soha nem azért csináltam. Már negyedik éve próbáljuk a Syruppal ezt a non-profit dolgot, mindig azt mondjuk, hogy nullán vagyunk, de azt az energiát, azt senki nem hozza vissza. Valahogy mindig akad valaki, aki keresztbe tesz… A közönség? A veszprémi bulikon a 85 százalék nem veszprémi. Nagyon jók a vidéki bulik, általában pont az olyanok nincsenek ott, akik két sarokra laknak. De egy elég jó pesti bandát le tudunk rángatni Veszprémbe, hogy megismerjék a helyet. A veszprémi egyetemisták nem kíváncsiak ránk, nekik jó a DC és ott tudnak csajozni, pasizni, lerészegedni. Ez egy jó dolog, én is járok a DC-be, sőt zenélünk is ott, de ők nem jönnek egy "ilyen" bulira. Veszprém valahogy nem az a város… Almádiban - pedig sokkal kisebb - bármelyik pillanatban össze tudunk rántani annyi embert, hogy legyen egy buli. Ott mintha nyitottabbak lennének erre… Lehet, hogy azért, mert régen annyi kazettát másoltam mindenkinek, akinek csak bírtam, hogy beleivódott az emberekbe a "beteg" zene. Mindig is szórtam szét a zenéimet, ha már megveszem, akkor terjedjen egy kicsit. Lehet, hogy ez a fertőzés vitte ezt beléjük.



Zsó, Mattro